Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Sz. Máthé Márta: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. II. Bronzkor

II. ANYAGI KULTÚRA Kerámia Mivel a leletek döntő többsége kerámia, a kulturális és időrendi kérdések ennek segítségével tisztázhatók leginkább. Szerencsére olyan nagy mennyiségű a kerámiaanyag, hogy az egyes típusok dominanciája környen megállapítható. Az már az ásatás folyamán is kitűnt — nemcsak az építmények rétegenként eltérő voltából —, hogy a kerámiaanyag is eltér egymástól a felső és alsó rétegekben. Anélkül, hogy itt különösebb elemzést kívánnánk végezni, az egyes szintekre jellemző típusokat bemutatjuk. A 4. (legalsó) réteg finomkerámiája jól iszapolt, fényes felületű. A bögreformák enyhén ívelt nyakú, domború hasú, általában díszítetlen vagy kevés karcolt vonallal díszített, peremből indított fülű típusok. (IV. 1.1—4.) Előfordul a seprűzött hasú durvább típus is, és az az ívelt csonkakúpos, csücskös peremű, kereteit, tűzdelt díszes aprófülű bögre is, amely a felsőbb rétegekben is tovább él. (XI. t. 7., 17.) A tálak egyik típusa enyhén kettős csonkakúpos vagy domború vállú, behúzott duzzadt peremű, apró fülekkel vagy fületlenül (IV. t. 6.,Xl.i. 8., 12., 13.), de legalább ugyanilyen gyakori az ívelt nyakú, kihajló peremű széles szájú típus is. Ennek leggyakoribb díszítőmotívuma a bekarcolt zegzugvonalköteg, osztómezőkkel, valamint a körülhatárolt seprűzött díszítés. (IV. t. 8., t. 3., 9., 10., 11.) A házikerámiához tartozó nagy fazekak és készlettartó edények általában rossz kidolgozású durva, valamint seprűdíszes felületűek. A seprűdísz rokszor az edény belső felületén is előfordul. Nagyon ritkán az ún. tcxtillenyomat díszítés is megtalálható a leletek között, s a belső bütyökkel ellátott nagy edény is. (V. t. 4., 5., 7., XI. t. 2., 16., 18—20.) A 4. felett húzódó 3. szintben megváltozik a kerámia összetétele, sok olyan forma és díszítés lép fel, mely korábban ismeretlen volt. Megmarad, kisebb számban fordul elő a korábban domináns motívum és formakincs. Megjelennek a turbán hasú felhúzottfülű bögrék (II. 1.1—2., III. t. 4.), a spirálbütykös haskiképzés (11. t. 4., 5., 7., III. t. 2.,X. t. 2.), a „svédsisak" alakú tál, általában a fenekén díszített tálak. (III. t. 6., X. t. 6.) A házikerámián tovább él a seprűzött felület (X. 1.15., III. t. 8.). Ugyanakkor tovább él a szélesszájú, kannellírozott hasú bögre és táltípus (III. t. 1., X. t. 5.), valamint a bekarcolt zegzugvonalköteges domború vállú tál és más edény, és a különféle plasztikus díszek. (X. t. 9., 13., 11., 14., 8.) Szintén a legkorábbi rétegre jellemző a fiatalabb időszakban is szórványosan megjelenő, háromszög alakú beszurkálásokból kialakított motívum (X. t. 12.). A 2—3. szint közötti betöltés kerámiája is nagyjából ilyen összetételt mutat. Kettősvonalú karcolt spiráldíszek, ugyanez rovátkolt változatban, enyhén árkolt hegyes bütykök, halsütő tál és seprűdíszes házikerámia (IX. t. 5., 6., 12., 13., 7., 8., 14—16.) mellett a korábbi típusok is előfordulnak (IX. t. 9—11 ). A 2. szint anyagában előfordul egy táltípus, amely már korábban is hmert volt, mintakincsét tekintve a szokásos kettős-hármas bekarcolt vonalakkal, azonban formája eltérő az ismertekétől. (VIII. t. 6.,X. t. 4.) Alakja lapított félgömb, pereme pedig enyhén kifelé hajlik. Nem ritka és egészen a korszak végéig megvan az igen apró árkolt bütyökdísz, sokszor párosan. ( 1.1. 4., VIII. t. 4.) A házikerámián még gyakori a seprűzés, a fazekak peremei tagolt lécdíszítésűck (VII. t. 19., 21., VIII. t. 5., 9.), de a sima felületű, tagolt bütyökfogós, tojásdad fazekak is éppoly nagy számbar jelennek meg. ( 1.1.6—8.) Akorszak általános jellemzője a Tisza-vidéki telikultúrák legfiatalabb rétegéből származó lapított turbánhasú, ill. árkolt bütykös, ívelt hosszú nyakú, felhúzott szalagfüles bögre. (I. t. 4—5.) A legfelső (1.) szintből két bögre (VI. t. 3—4.) pedig a gyulavarsándi és füzesabonyi régió két karakterisztikus darabja. 133