Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Kalicz Nándor—Raczky Pál: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. I. Újkőkor (Neolitikum)

jelezhető a B. Kutzián I. értelmezése szerinti Tiszapolgár—A időszak léte, hiszen nincs olyan önálló leletegyüttes, amely ezt a feltételezett fázist „anyagi" tartalommal töltené meg. Jelenleg úgy látszik, hogy a tiszapolgári kultúra a B. Kutzián /.-féle B fázissal veszi valójában kezdetét. A tiszapolgári kultúrának a helyi, késő neolitikus előzményekhez való hangsúlyozott, genetikus összefüggését nem csupán a herpályi kultúra területén tartjuk valószínűnek, hanem a tiszai és csőszhalmi kultúrák elterjedési területén is. VII. GAZDÁLKODÁS A herpályi teli-telep neolitikus közösségének gazdálkodásáról egyelőre hiányos képet nyújthatunk előzetes jelentésünkben, mivel az alapvető forrásanyagot jelentő botanikai és zoológiai anyag feldolgozása és kiértékelése még folyamatban van. Olyan mennyiségű leletről van ugyanis szó, amelynek feldolgozása hosszabb időt vesz igénybe. (Az állatcsontanyagból több tízezer nagyságrendű mennyiség került elő az ásatáson.) Ugyanezt mondhatjuk a kő-, csont- és agancseszközökkel kapcsolatban is. A „nagy égett horizont" (8. szint) szinte minden égett házából került elő elszenesedett gabona, ezeket részben a házak padlóján szétszóródva, részben tárolóedények alján és kisebb edényekben találtuk meg. Többször borsó- és kölesmaradványokat is felismertünk a házak bontásakor. A növénytermesztés hatékonyságát a megtalált gabonamaradványokon kívül a házakban talált nagyszámú és nagyméretű gabonatároló edény is bizonyítja. Pontos számításaink még nincsenek, de már most megállapíthatjuk, hogy egy-egy házhoz több száz liter űrtartalmú tárolókapacitás tartozott. A mindennapos gabonafeldolgozást támasztják alá a házak őrlőhelyei és az ott előkerülő őrlőkövek. A herpályi kultúra e lelőhelyének előzetes megfigyelései szerint a növénytermesztés eredményességét a tiszai kultúra dél-alföldi településeivel lehet párhuzamba állítani. A herpályi teli-telepek topográfiai rendszere azt sugallja, hogy minden telephez meghatározott nagyságú terület tartozott, amely nemcsak a növénytermesztés igényét elégítette ki folyamatosan, hanem az állattartásét is. A herpályi teilet övező kisebb tellek átlagos távolságának felét véve, a herpályi teli körül közelítőleg 2-3 km sugarú környezet a lelőhely hatóköréhez tartozhatott. E területen a szövevényes vízhálózat a szállítást igen egyszerűvé tette. Az állatcsontanyag előzetes vizsgálata alapján csupán annyit állapíthatunk meg, hogy hasonló típusú faunalista valószínűsíthető, mint Berettyószentmárton teli-településénél, azaz az őstulok dominanciája a jellemző. Amint azt már korábban megjegyeztük, a herpályi telitelep árkon belüli részén nagyállattartásra nem maradt hely. Feltételezzük, hogy a karámos, rideg tartást gyakorolhatták az egykori lakók az árkon kívüli részen. Ilyen karámok nyomai a közép-európai neolitikumban már előkerültek.

4

4 VIII. TEMETKEZÉSEK A teli-település feltárása közben mintegy 40 temetkezést, illetve temetkezéshez tartozó csontmaradványt találtunk. Ezeket alapvetően két kategóriára oszthatjuk. Az egyikbe a valódi temetkezések, míg a másikba az épületekkel kapcsolatba hozható „áldozatok" tartoz4

4 Soudsky, B.

—-Pavlu, I.: The Linear Pottery Culture settlement patterns of Central Europe. In: Man, settlement and urbanism. (Szerk.: Ucko, P. J.

—Tringham, R.

—Dimbleby, G. W. London, 1972) 319—321, 2. kép; Urban, O. H.: Ein lengyelzeitlicher Hausgrundriss aus Wetzleinsdorf, Niederösterreich. Mitteilungen der ÖAG 30 (1980) 11—22, 1—3. t. 125