Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Kalicz Nándor—Raczky Pál: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. I. Újkőkor (Neolitikum)

nak. Általánosságban megállapítható, feltűnő sajátosság, hogy az összes megfigyelt emberi maradvány több mint 75%-a gyermek vagy csecsemő. Ez a kirívó jelenség nem kizárólag Kárpát-medencei jellegzetesség, hiszen például a boszniai Obre II telepén talált 11 temetkezés kivétel nélkül kicsiny gyermeké.

2

5 Több esetben határozottan meg lehetett figyelni, hogy a csecsemőcsontvázakat a házak alapfalába, illetve az oldalfal alá helyezték, ezek nagy valószínűséggel építési áldozatnak tarthatók (2. ház, 6/b ház, 7. ház, 9. ház). (Helyszűke miatt nincs módunk az építési áldozatok szerteágazó kérdését előzetes jelentésünkben behatóbban tárgyalni.) Megfigyeltük azt is, hogy csecsemő tetemét az oszlopgödör aljába helyezték, sőt ez esetben koporsó nyomait is megtaláltuk (28. sír). Az alsóbb szintekben gyakrabban figyeltük meg fából készített koporsók maradványait, nemcsak gyermek s íróknál, de felnőtteknél is. A sírok kivétel nélkül zsugorított csontvázak, a fej túlnyomórészt K-DK-nek néz. Négy esetben edénymelléklet került elő a sírokból, de kő-, csont- spondylus-, réztárgyakat is említhetünk a mellékletek között. Nem tudjuk, véletlennek lehet-e tekinteni, hogy a 40 sírból 38 a 7. szint alatti rétegekből származik. Esetlegezaszámarány kifejezi a telep és a temető elválásának időbeli folyamatát is. Határozottan állíthatjuk, hogy e telephez tartozó temetkezések túlnyomórészt a telepen kívül találhatók vagy szétszórt sírcsoportok formájában, vagy egy nagyobb temető részeként. Feltehetően a telihez tartozó kisebb sírcsoportot találtak meg a szovjet kutatók a III. felületen, a telitől mintegy 200 m távolságban. IX. „VALLÁSI" ÉLET EMLÉKEI A herpályi házak építésével kapcsolatban már említettük a csecsemő- és gyermekcsontvázak egy részének építési áldozat-jellegét. A házak építésével hozható kapcsolatba az a különös gyakorlat, hogy a házak padlója alá 1—4 őstulok koponyarészét (a szarvakkal együtt) helyezték el. Ezek sokszor szabályos sort alkottak a házak padlója alatt. E jelenség behatóbb elemzése is igen messzire vezet mind térben, mind időben. Az őstulok, bika „vallási" jelentőségét még kifejezettebbé teszik a herpályi házak belső oldalfalára tapasztott, agyagból megformált, stilizált bikafejek, melyek a balkáni késő neolitikumban is gyakorta előfordulnak.

46 A herpályi kemencék sarkain stilizáltán ábrázolt bikas2arvpárok is a „bikakultusz" jelentőségét illusztrálják. A „vallásos" élet további bizonyítékai a különböző formájú és valószínűleg különböző funkciót betöltő, fentebb részletesen bemutatott oltárok. Ezekkel az oltárokkal és agyagmedencékkel rituális kapcsolatba hozhatók azok az őrlőkődarabok, amelyek alájuk vagy beléjük voltak tapasztva. A feltárt területen nem találtunk olyan épületet, amely speciálisan „vallási-szertartási" célt szolgált volna, amelyet szentélynek lehetne tartani. Ezzel szemben szinte minden házban előfordultak a különböző oltárok, amelyek arra engednek következtetni, hogy a „vallásos" gyakorlat kisebb közösségi egységben, házanként zajlott. Ez természetesen nenVzárja ki a nagyobb közösségi szertartások lehetőségét sem. A „vallásos" élet bizonyítékaiként tarthatjuk számon az ember és állat alakú agyagplasztikákat,amelyekből a Balkánhoz hasonlítva — viszonylag kevés került elő. A „vallási" élet egyértelmű bizonyítéka az az áldozógödör, amelynek aljából több teljeskutyacsontvázat, idollábakat tártunk fel. Ez a gödör a házak által közrefogott kisebb téren volt található. A fentieket összegezve megállapíthatjuk, hogy a herpályi teilen a „vallásos" életnek viszonylag szerény emlékeit lehet számbavenni. 4

5 Benac, i. m. 72—87 4

6 A problémakör összefoglalóan: Kalicz, N.—Raczky, P.: The precursors to the „Horns of Conse^ cration" in the Southeast European Neolithic. Acta Arch. Hung. 33 (1981) 5—20. 126