Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Kalicz Nándor—Raczky Pál: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. I. Újkőkor (Neolitikum)

V. ANYAGI KULTÚRA Kerámia. A herpályi település késő neolitikus kerámiájára méretre való tekintet nélkül jellemző a kavicsos-homokos soványítás, de gyakori az igen finoman iszapolt „áru" is. Csupán néhány esetben fordult elő a pelyvás soványítás, de ilyenkor az edény fala mindig feltűnően vastag a többihez képest. Az edények többsége jóval vékonyabb falú, mint az újkőkor (neolitikum) korábbi szakaszaiban. Az edények felülete rendszerint világos- vagy sötétszürke, időnként foltosán égetett, de a finom kerámia egy része fekete színű. A sötétebb színárnyalatok a redukciós égetés következményének tarthatók. A leégett házakban talált nagy számú edény a másodlagos égés következtében téglavörös színű. A kerámiatípusok mindegyikére jellemző a gondos felületkidolgozás, így a simítás, polírozás. Az edénytípusok szintenkénti sajátosságait a teli-településen belül még nem értékelhetjük részletekbe menően, mert a leletanyag restaurálása, feldolgozása még folyamatban van. Most csak a herpályi neolitikus kerámiaanyag általános tipológiai vonásait kívánjuk összefoglalni és bemutatni: Az edénytípusok között első sorban méret- és alakbeli különbségeket lehet megfigyelni, míg a durva, illetve finom kerámia elválasztó minőségi jegyei nem jelentkeznek. A legkisebbtől a legnagyobb edények között mindenhol előfordulnak a durvább és a finomabb kivitelű „termékek" egyaránt. Éppen ezen okok miatt nem lehet a herpályi neolitikus kerámiaanyagot kategorikusan durva és finom kerámiára szétválasztani. A telep szintjeiben mindenütt gyakoriak a gömbös aljú kis pohár változatai, hengeres vagy szűkülő szájjal, hasukon rendszerint bütyökdíszítés található (36. kép, 6., 7., 37. kép, 4., 7.). Ugyanennek az edénytípusnak nagy, hegyes-bütykös példái csak a telep fiatalabb időszakától vannak meg, s ezek már a tiszapolgári kultúra pohártípusának előzményei (36. kép, 10., 40. kép, 8., 41. kép, 4.). E típus legegyszerűbb variánsai fordított csonka kúp alakúak, enyhén ívelt oldallal (37. kép, 6., 8.). Újabb formát képviselnek a gömbös aljú csészék, néha tagoltan elkülönülő hengeres nyakkal és alsó részükön bütyökdíszítéssel, amely bütykök a fiatalabb herpályi időszakban hangsúlyozottak és hegyesen kiugróak (36. kép, 2—4., 8., 11., 37. kép, 1.). Gyakoriak a kettős kónikus csészék a perem alatti kis függőleges szalag- vagy bütyökfüllel (36. kép, 5., 16., 37. kép, 2., 3., 5., 41. kép, 5—7.). A tálak között legegyszerűbbek a fordított csonkakúp alakú, ívelten kihajló pereműek (36. kép, 12., 39. kép 14., 40. kép, la—b), de gyakoriak a kettős kónikus tálak is, a fiatalabb időszakokban tagoltan kifelé hajló alacsony tölcséres peremmel (37. kép, 12., 13., 39. kép, 9.), s a törésvonalon hegyes bütykökkel vagy lapos szalagfüllel (40. kép, 9.). Újabb típusba tartoznak a talpas tálak, ahol a tálforma az előbb tárgyaltakéhoz hasonló változatokkal rendelkezik (40. kép, 6.), míg a talprész lehet talpgyűrűs, magasabb hengeres, és általános a magas csőtalp. Ez utóbbi lehet egyszerűen kúpos, de előfordul az enyhén harangosodóváltozat is.Ezek az említett talpak afiatalabb herpályi időszakban áttörtek, ami szintén a tiszapolgári kultúra felé utaló sajátosság. Főleg akkor szembeötlőek ezek a kerek áttörések, amikor egymás fölött több sorban helyezkednek el (36. kép, 1., 13—15., 19., 37. kép, 9., 40. kép, 11., 12.). Szembeötlő jelenség, hogy a talpas tálakat borítja leggyakrabban festés, a legkorábbi időszaktól a „prototiszapolgári" korig (31—35. kép). A herpályi kultúrára különösen jellemző típus az „edénytartó", amely egy csőtalpon álló tölcséres tálrészt jelent (ez utóbbi néha négykaréjos). A felső részt, illetve a csőtalpat egy kisebb-nagyobb lyuk töri át. Néha a lyuk a csőtalp teljes átmérőjének nagyságát is eléri (36. kép, 9a—b, 37. kép, 11., 39. kép, 10., 14.). A csőtalpon álló gömbös vagy kettős kónikus edények általában a herpályi kultúra korai szintjére jellemzők (38. kép, 1., 40. kép, 6., 9.), míg a fiatalabb időszakban az alacsonyabb talpon álló négyszögletesedő testű, karéjos peremű, kehelyszerű edények az általánosabbak. 104