Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

RÉGÉSZET — ARCHAEOLOGIE - Kalicz Nándor—Raczky Pál: Ásatások Berettyóújfalu-Herpály neolitikus és bronzkori tell-településén 1977—1982 között. I. Újkőkor (Neolitikum)

Ezeknél néha függőleges borda is hangsúlyozza a négyszögletesedésnél futó éleket (36. kép, 17., 40. kép, 2., 3.). A csőtalpon álló gömbölyded, vagy élben törő hengeres felső részű kelyhek újabb formaváltozatot képviselnek. Ezeken a bütyökdísz, illetve a fülek két sorban átlósan helyezkednek el (36. kép, 18., 37. kép, 10., 38. kép, 3.). Viszonylag ritkábbak a kis lapos korong alakú fedők, de a „nagy égett szint" házaiban többször előfordultak nagyobb méretű fogantyúval ellátott változatai (41. kép, 1.). A kisebb fedők másik típusa fordított talpgyűrűs tálra emlékeztet, ahol ez a „talpgyűrű", valamint néha a tál peremrésze is áttört. A nagy méretű, élelemtárolás célját szolgáló edények között általános a kettős csonkakúp alakú vagy tojásdad testű, hengeres nyakú amfora, a hasélen rendszerint 2-—3—4 széles, függőleges szalagfüllel (38. kép, 4—6., 8., 9.). Ugyanitt említhetők a kettős kónikus, hengeres felső részű edények és a megnyúlt,ívelt oldalú magas fazekak,amelyeket két sorban átlósan bütykök, illetve fülek díszítenek (38. kép, 2., 7.). A fentebb bemutatott edényformák majdnem mindegyike miniatűr változatban is előfordul a település rétegeiben. Díszítések. Fentebb már említettük a bütykök, szalagfülek és bordák változatos használatát (36. kép, 17., 39. kép, 11., 13., 40. kép, 2., 3.). Itt hangsúlyoznunk kell, hogy a hegyes, vízszintesen átfúrt vagy csak benyomott bütykök elsősorban a legfiatalabb, „prototiszapolgári" fázisra jellemzők (39. kép, 1—8., 14., 40. kép, 1—10. stb.). A herpályi kultúra sajátossága a széles, félhenger alakú bütyök vagy álfül, amely a legkorábbi szintektől a „prototiszapolgáriig" változatlan formában megtalálható (38. kép, 2., 39. kép, 10., 40. kép, 3.). Gyakoriak a stilizált figurális és geometrikus plasztikus ábrázolások, amelyek között legáltalánosabbak a svasztikák (44. kép, 4., 6.) és az állatfejek (44. kép, 9.). A mélyített díszek között a beszurkált, benyomkodott pontsorok a legfiatalabb szintekre jellemzők, amelyek a tiszapolgári kultúrának is sajátos díszítő motívumai (40. kép, 1., 4., 5., 7., 13., 41. kép, 1., 3., 4., 6., 7.). Többször előfordulnak a bekarcolt vonalkötegek, elsősorban a csészetípus példányain (37. kép, 3., 40. kép, 5., 41. kép, 5.). Legjellemzőbb díszítés a herpályi teilen a festés, amelynek főbb szín- és stílusváltozásait a korábbiakban már vázoltuk. Most röviden csak összefoglaljuk e jellemzőket, és időrendi jelentőségükre a kronológiai részben még visszatérünk. A herpályi típusú festés égetés utáni és főként a (lapos vagy csőtalpas) táltípusokon jelentkezik. A festésnél az alábbi változatokat tudtuk elkülöníteni : natúr alapon fénylő fekete, natúr alapon matt fekete (31-—32. kép), fehér alapon fekete, natúr alapon fehér és vörös (33—34. kép), natúr alapon fehér (35. kép). Amint látni fogjuk, e színsorozat időrendileg is meghatározott. A festés mintája egyszerű, általában geometrikus, a felületet sűrűn beborító párhuzamos vonalkötegekből áll, amelyek függőlegesekkel tagolt mezőkben ferdén, farkasfogszerűen, vízszintesen, halszálkamotívumban vagy rácsmintát alkotva helyezkednek el. A rácsmintát olykor sakktáblaszerűen tölti ki a festés. Mindez elsősorban az idősebb és a klasszikus szakaszra jellemző mintakincs a herpályi kultúrán belül (31—32. kép). A fiatalabb szakaszban a széles vörös sávokkal határolt mezőkben az előzőkben felsorolt motívumok fehér színnel jelennek meg (33—34. kép). Ezt követően az agyag alapon fehér festés meander mintákat is alkot (35. kép, 1.). Ez utóbbi festéstípusra az is jellemző, hogy kisebb csészeformákon ugyancsak előfordul (35. kép, 1—7.). A herpályi leletanyagban számos idegen típusú, díszítésű kerámiatöredék került elő, amelyek technikai kivitelükben is eltérnek a herpályiaktól. Leggyakoribbak ezek között a tiszai kultúrára jellemző karcolással díszített darabok (41. kép, 11—16.). Előfordulnak a Vinca kultúrára emlékeztető töredékek (41. kép, 2., 9.). A herpályi kultúrában idegen az a két S profilú pohár töredéke, amelyeken finom, bekarcolt vonalú koncentrikus kör, illetve meander motívum látható (41. kép, 8., 10.). A festett edénydarabok között előkerültek olyanok is, amelyek biztosan távolabbi területekről származnak. Ilyen például egy rózsaszín 105