Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Szathmáry László: A bihardancsházai trepanált koponya

így az elsődleges vésés nyomai csak egyes külső peremszakaszokon, és csak a lamina externa mélységében láthatók. A nagylóki, a pestszentlőrinci és a soroksári leleteken ilyen mértékű retusálást nem végeztek, ezért a nagy elsődleges vésések által létrehozott felület jobban tanulmányozható. A bihardancsházihoz hasonló trepanációs technika rekonstruálható a verebi, a tatabányai és a karosi (12. sír) leletek esetében. Finom vésési barázdák ettől eltérő, vagy nem teljesen hasonló technikák alkalmazása esetén is megfigyelhetők (pl. Csorna, Egyek, Gerendás). Egy topográfiailag közeli lelőhelyen; a püspökladány-eperjesvölgyi temető egyik leletén (9. sír, Déri Múzeum, M. Nepper Ibolya ásatása — közöletlen) kisagyi műtét peremrészeinek kialakításánál is identifikálhatok. Ügy tűnik, hogy honfoglalóink a kaparásos technikát — a Hippokratészi javallathoz hasonlóan — csak seb tisztításkor alkalmazták. Erre utal a nagy cserk eszi X. századi 6. sír gyulladásos koponyasebének tisztítási módszere (Jósa András Múzeum, Német Péter ásatása — közöletlen) is. A trepanáció kezdőpontja leletünkön nem határozható meg. Ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy a kezdő vésés a sérülési törésből (ennek elemzését lásd később) indult ki, felhasználva annak egyik kiszögellését. A másik változat szerint a nyílás végleges alakjának kialakításakor (a nyílást tágítva) a kezdő bemetszés helyét is levésték, majd a szélek finomítása során az eredeti vágási felszín teljesen átformálódott. A fractura a trepanáció nagyságából és alakjából következően eléggé kicsire (maximum 25x25 mm) becsülhető. A minden valószínűség szerint érintőleges sérülési vágás nem nyithatta meg jelentősen az agykoponyát. Részint ezért, részint pedig a varratok közelsége miatt nem tágíthatták nagyobbra a nyílást. Ha a varratra is kiterjedt volna az, a varratfogak szabaddá váltak volna. Kiemelésük után az ellentétes oldali varratfogak legalább olyan sérülési veszélyt jelentettek volna a sebre nézve, mint a szabálytalan határral betört koponyatető éles peremrészei. A jobb oldali falcsontra is kiterjedő trepanáció pedig a sérülés területéhez mérten valószínűleg indokolatlannak tűnt. Ez egyben arra is utal, hogy a sebészi beavatkozás csak az indokolt területre terjedhetett ki (ami alatt a sérülés, vagy a fájdalom területét érthetjük). A trepanátor tehát nem vállalt felesleges kockázatot az általa épnek vélt koponyarészek megnyitásával. Indokoltak kell legyenek a bihardancsházinál nagyobb mértékű koponyalékelések is. Nem lenne reális ezek mögött bravúrra való törekvést sejteni, vagy a hitvilág túlzott jelentőségű megnyilvánulásainak tekinteni (vö.: Dienes 1978). Genetikusan eredeztetve ugyanis pontosan fordítva: a sikeres sebészi beavatkozásoknak alakulhatnak ki hitvilágbeli megnyilvánulásai. A túlélés kérdése Leletünknél a trepanáció területén gyógyulást jelző osteophyák nincsenek, a diploe-cellulák nyitottak. Ez arra utal, hogy a mesterséges beavatkozást az egyén csak néhány nappal élte túl. A trepanáció technikailag befejezett, tehát szinte biztosra vehető, hogy a halál nem a művelet végzése közben állt be. A magyarországi X. századi trepanációk esetében a túlélés meghaladja az 50%-ot (vö.: Anda 1951, Bartucz 1966, Êry 1970, Juhász és Torda-Molnár 1971, Liptálc 1967, Nemeskéri—Kralovánszky—Harsányi 1965). Hasonlóan magas túlélési arányról számolt be élő népességek köréből Ella (1874),

Parkinson (1908), Redson (1877), Trojanovic (1900), Turner (1884), Zdekauer (1900). Történeti népességekre vonatkozóan pedig igen sok kutató (közöttük Moodie 1929, Muinz és McGee (1987), Grana-Rocca-Grana 1954, Stewart 1956, Tello 1937, 1947, 1956, Wölfel 1925 stb.) vizsgálatai vezettek hasonló eredményre. Hein (1959) — akinek tanulmánya ebből a szempontból a legtöbbetmondóbb — 218 esetből 73%-ra becsülte a prehisztorikus trepanáció túlélőinek arányát. A szakirodalomban azonban több szerző a mai vagy a múlt századi koponyalékelések gyakorlatához képest meglehetősen magasnak tartja ezeket az értéke28