Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Dankó Imre: A vasfű (Verbena officinalis L.) a sárréti néphagyományban
Barna Gábor a természetfeletti erejű személyekről szól, a vasfűről, illetve a vasfűvel bíró hortobágyi pásztorokról, emberekről nem beszél, nincs rájuk vonatkozó adata. 10 8 Nagy Olga megfogalmazásához visszatérve azt mondjuk, hogy a héroszok utóda a táltos. 10 9 Nem annyira az alakváltoztatás jellemzi a vasfűvel bírókat, mint inkább a látó- és nézőtudomány bírása, a titkok tudása. A táltos az ördög cimborája. 11 0 A táltos törvénye mitikus és ez adja a népmese, népmonda fantasztikumát. 11 1 Ha táltosról esik szó, akkor a Sárréten helyben vagyunk. A sárréti hiedelemvilág központi alakja éppen a táltos, akikről mindenki tudott egyet s mást; tudományuk volt, természetfeletti erővel rendelkeztek és hatalmukkal rendszeresen éltek is. Legtöbbjük pásztor volt és tudományát az őrzés, az állattartás (gyógyítás) szolgálatába állította. így írt róluk számtalan esetben a régi Sárrét hű krónikása, Szűcs Sándor. De sokan mások is. Így például Timaffy László, aki a táltosokat egy, a Sárréttől távoleső területen, a Szigetközben találta fel és írta le. Bukta Marci is például táltos volt, egyébként egyszerű juhász bojtár. A róla tudottak a mi sajátos szempontunk, a vasfű miatt is rendkívül fontosak. Hallott az apjától a táltosok füvéről. Azt hallotta róla, hogy az igen ritka fű és csak a táltosok tudják megtalálni. Aki a zsebébe teszi, láthatatlan lesz tőle. 11 2 Timaffy László egy másik írásában is fontos adatokat közölt a táltosokra vonatkozóan és méghozzá úgy, hogy a Sárrétre is vonatkoztatható magyarázatát adta a táltoshiedelem, általában a hiedelemvilág, ezenbelül a vasfűhagyományok változásának, háttérbe szorulásának, ismeretlenné válásának is. Szigetközi krónikájában azt írja, hogy „a múlt században, a szabályozás előtt ezek a táltosok, tudósok ide a vizek közé még el nem jutott civilizációt pótolták, orvosokat, lódoktorokat, de sokszor még a papokat is. Tehát szinte „társadalmi szükségszerűség" volt a működésük. Ezért tartoznak bele szervesen a szabályozás előtti életforma krónikájába. De amint a szabályozás véget vetett itt a régi vízi életformának, ugyanúgy szorította vissza századunk civilizációja a tudósok működését is." 11 3 Ilyen bevezető, jobban mondva irodalmi tájékoztatás után térek rá saját sárréti kutatásaim ismertetésére. A Sárréten hosszabb idő óta érdeklődtem a vasfű felől. Intenzívebben 1969 óta foglalkozom a kérdéssel. Végigjártam a Sárrét minden települését és több más tárgykörben való tájékozódás, gyűjtés közben általában sort kerítettem a vasfűre is. A több mint egy évtizede tartó gyűjtésem tapasztalatai alapján elsőnek azt mondhatom el, hogy a vasfűvel kapcsolatos kérdéseimre általában elutasító válaszokat kaptam és csak hosszas utánjárás után, a legöregebb korosztály egy-két tagjától szerezhettem érdemleges felvilágosításokat, adatokat. Magából a gyűjtésből arra következtetek, hogy a fiatalabb generáció, a ma negyven-ötven évesekig bezárólag, szinte semmit sem tud a vasfűről, nem is ismeri, állítólag soha kezébe nem vette, még érdemlegesebb gyógynövénynek sem tartja. Az idősebbek is általában, mint gyomnövényt tartják számon és amennyiben van is valami tudomásuk a vasfű különleges tulajdonságairól, fényes pályájáról, nem szívesen emlegetik, emlékeznek rá, mondhatni, hogy szégyenlik. Gyűjtési tapasztalataim alapján meg merem kockáztatni azt a feltevést is, hogy azok, akik ismerik a vasfüvet, akik tudnak róla egyet s 108 Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok, i. m. I. 211—212. 109 Barna Gábor: Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén. (Budapest, 1979) 20— 68. Természetfeletti erejű személyek. 110 Nagy Olga: Hősök, csalókák, ördögök, i. m. 59., 65. 111 Uo. 71—72., 77. 112 Nagy Olga: A táltos törvénye. Népmese és esztétikum. (Bukarest, 1978) 19., 38— 39. 113 Timaffy László: Táltosok, tudósok, garabonciások. Morvay Péter—Simon Józsefné—Igaz Mária (szerk.): Népünk hagyományaiból 1956. (Budapest, 1956) 165. 242
