Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Dankó Imre: A vasfű (Verbena officinalis L.) a sárréti néphagyományban

mást, sőt varázserejéről is hallottak, nem a voltaképpeni vasfűről beszélnek, hanem valami más fűféléről, amit valamikor a legendás vasfűvel azonosítottak. A gyűjtött anyag tartalmi vonatkozásait illetően arról kell számot adnom, hogy azok is,lakik ismerik a vasfüvet, akik tudtak róla valamit mondani, döntő többségükben divatból kiment gyógynövénynek mondták, kisebb részben fűszernövényként tartották számon, varázserejéről, szerepéről azonban alig tudtak, mondtak valamit. A következőkben az egyik legjobb adatközlőm kérdéseimre adott teljes válaszát közlöm. Az anyag közreadásával lehetőséget kívánok teremteni a további elemzéshez. Kérdéseim, amiket ugyancsak közlök, szorosan kapcsolódtak az irodalomból megismert problémákhoz. Azzal a céllal tettem fel őket, hogy a rájuk adott válaszok lehetőleg egységes, kerek, egész képet nyújtsanak a vasfű sárréti elterjedésére, felhasználására, a hozzáfűződő hiedelmekre, szokásokra vonatkozóan. — Tetszik-e ismerni a vasfüvet? — Hát ismertem valamikó, de mán a rígen volt. Talán már meg se látnám. — Miért nem tetszene meglátni, olyan kicsi, vagy mi van vele? — Nem avval van a, hanem attúl, hogy a látásom se a rígi mán, meg a mezőn se jártam má egy jó ideje. De ami legfontosabb az a, hogy kiveszett az a vasfű vagy mi. Rígen annyi, de annyi vót, hogy még, olyan senki se szerette kóró vót az vótakípen, teli vót véle az árok, a gátódal, meg minden, de oszt valahogy ekopott... Máma má bisztosan alig van belüle. — Milyen magas volt ez a vasfű, egyáltalán hogy nézett ki, virágja volt-e? — Vót abban mindenféle, de hát olyan méteres vót általjában. Olyan kóró. Száras vót erősen, alu vótak a levelei, úgy el is terűtek a fődön. Nem vót azon semmi érdekes, semmi níznivaló. Még a virágja se. Asse ért semmit, tán szaga se vót, meg mindig csak felibe-harmadába vót annak virágja, nyárba. Olyan picike virágjai vótak, nem nízett a ki sehogy se. Oszt úgy gubancca vótak azok valahogy, sűrjen egymás mellett, oszt össze-vissza. Nem vót annak semmi írdekessíge, nem is óták semmitű. De igen erős fajzat lehetett, mert kibírt a mindent. Kocsi átmehetett rajta, ha letört se baj, hajtott a mindig egy vígtibe. Tuggya, maga se látná, ha elejbe akanna, le meg oszt igazá nem szakajtaná, mer olyan haszontalan, semmifű vagy inkább kóró vót a. — De hát semmiféle haszna sem volt? Nem szedték, gyűjtötték valamiért? Ügy hallottam, hogy sok mindenre felhasználták azt a régiek. — Volt neki valami haszna, hát vót, vót, de nem írdemleges arrúl beszílni. Hát asszonyníp mondta valami hasznát, talán a főzíshez vagy tán a mosáshoz csináltak véle valamit. Mondom, hogy olyan semmit érő gaz vót a, nem vót annak semmi haszna. Hiszen, ha lett vóna, akkó máskínt lett vóna véle. Csak óták vóna, meg mi. Hát mondom, hogy e csak ott nőtt, nőtt, ahun nőtt, oszt semmi. — Pedig én úgy hallottam, itt a faluban is, hogy hasznos volt és szedték, gyűjtötték, sokféleképpen felhasználták. Biztosan tetszik erről tudni valamit. — A buta falusiak mindent beszílnek össze-vissza, nem köll aszt elhinni. Aki magának aszondta, hogy hasznos, valamit is írős vót az a vasfű, hát akkó fantáziját. Mer hát vót, persze hogy vót, hogy szettík, meg erőködtek véle, de hát a nem számos. Tuggya a káposzta eltevískor tettek a hordóba, meg mán aki tett el, hát az ugorka mellé tett belőle üvegbe, hogy had savanyoggyon, meg hogy erősen megmaradgyon, egybe, kemínyen. De hát abban is nem ez a vasfű vót a línyeg, hanem másfélék, meggylevíl, de főleg szőlő. Olyan íretlen, egres, meg a levele is. A savanyított, nem ez a gaz, ezt csak úgy megszokásbúi rakta bele, aki belerakta. Szóval hát erre vót jó úgy, ahogy. Erre tínyleg használták, de hát mondom, hogy nem számos ez az egísz. — De azt is hallottam, hogy teának is használták. Arról nem tetszik tudni? — Lehet, hogy annak is hasznáták, de hát nem emlíkszek rá. Tán a nagyanyám, ha hasznáta. De hogy minek, mikó ott vót a jó tea, de asse ittuk. Nem 243