Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

RÉGÉSZET, MŰVÉSZETTÖRTÉNET — ARCHÄOLOGIE, KUNSTGESCHICHTE - Mesterházy Károly: Honfoglaláskori nyereg Ártándról

Az előkápa belső (alsó) ívén levő két kisebb ötszögletű lemez között hét ezüst szeg volt a belső ív szegélyén, melyek közül három jól látszik a képen. Hét további szeg ezek mellé volt csomagolva, és hozzájuk tartozik egy in situ töredék négy szeggel és ezüst lemez töredékkel. Ell szeg a bal elülső nyeregszárny díszei közé tartozott (6. kép. 21—34., 3. kép. 7.). A leletek felszedésekor nem jelöltük a többi szeg helyét (6. kép. 1—8., 35— 37.). Közülük egy az 5. sz. sír földjéből került elő, a nyereg felett 40 cm-re. A leletek fentebbi csoportosítása után kíséreljük meg a nyereg, vagy legalábbis egyes részleteinek rekonstrukcióját. Ebben segítségünkre lesznek a nyeregről készült fényképek, melyek alapján egyes leletek helyét felismerjük (7— 8. kép.), ill. a méretarányaikban torz helyszíni vázlatok (2., 9. kép.). Felhasználhatjuk a viszonylagos értékű sírrajzot és a tárgyak felvételekor készített feljegyzéseket. Ezek alapján bizonyos részletek helyreállíthatók. A hátsó kápa kibontásakor készült helyszínrajz (2. kép.), a sírrajz és más adatok összesítéséből szerkesztettük meg a 9. képen látható vázlatot, amely a hátsó kápa és a nyeregszárnyak díszeit ábrázolja. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a legpontosabb helyszíni részletrajzok sem tennék lehetővé a nyereg pontos helyreállítását. Az előkápát ugyanis már megbolygatta valamilyen rágcsáló, s a nyereg lemezeit a bal térd külső oldalán, a halott szájában, ill. a sír alatti földben találtuk meg. így az előkápát mindenképpen viszonylagosan állíthatnánk helyre. A hátsó kápa egyes lemezei viszont a farészek elkorhadása és szétesése miatt kerültek olyan helyzetbe, hogy a kápa alakja nem határozható meg pontosan. Mindkét kápára jellemző, hogy a veretek nem borították be az egész felületet, mint ahogy a szakonyi nyereg esetében tapasztalhattuk, tehát egymás mellé rakva nem rajzolták ki a kápák körvonalát. További nehézséget jelent, hogy a leletek restauráláskor össze is keveredhettek. A jelenlegi rekonstrukció gyakorlatilag a restaurálás után együtt levő egységek alapján történt. Ez a feltehető keveredés nem lényeges, de számolnunk kell vele. Pl. a feltáráskor a 3. kép 4. sz. lemez bal felső szege hiányzott, a feltáráskor készült fotófelvétel ezt bizonyítja. A restaurálás után ide is került szeg. A 4. kép 9. sz. lemezen eredetileg egy szeggel több volt, ma csak egy szeg van a helyén. Az előkápa. Rekonstrukciójában nagy segítségünkre van a szakonyi és talán még inkább az ismibaji nyereg előkápája. Ez utóbbin az ötszögletű lemezek hoszszú, megnyúlt alakúak. A kápa felső szegélyére három, kb. 6—8 cm hosszú, keskeny, ötszögű aranyozott ezüst lemez volt csúcsával lefelé felerőstíve. Az alsó (belső) íven két kisebb lemez volt csúcsával felfelé, ezek csúcsa a felső három lemez csúcsai által közbezárt két üres háromszögű mezőbe ékelődött be. Az ártándi nyereg előkápája talán kissé szélesebb ívű volt a szakonyinál, azaz nem volt félkörös ívű. Rekonstrukciónkat a csúcsúkkal felfelé álló kis lemezek helyszíni felvétele határozza meg (8. kép.). Ezen a felvételen jól látszik,hogy a kisebb, csúcsával felfelé álló lemez felerősítő szegeivel egy sorban további három szeg volt. A helyszíni feljegyzés szerint a két kis lemez szélei között 16 cm volt a távolság, a sírrajz kisebb pontossága 15 cm-t jelez. A lemezeken levő két-két szeg között további 7 szeg volt egy sorban. A fénykép és a sírrajz szerint a lemezek szimmetrikus helyzetűek lehettek, de koránt sincsenek bolygatatlan helyzetben, legalábbis a csúcsával lefelé álló lemez. Figyelembe véve a szakonyi és az isimbaji csúcsukkal felfelé álló lemezek helyzetét, az ártándi nyereg előkápájának alsó (belső) ívét a két csúcsával felfelé álló kisebb ötszögű lemez díszítette, melyek az esetleges elcsúszást is figyelembe véve legalább 10—11 cm-re voltak egymástól. A lemezek alján levő szegekkel egysorban levő hét szeg a kápa belső ívét rajzolta ki. Mivel a fényképen az alsó lemezek mellett levő három szeg szinte egy sort alkot, ennek alapján a kápa belső ívét a külsőhöz hasonlóan szélesnek kell elképzelnünk. Azaz a lemezek és a köztük levő szegek nem egy kis sugarú félkörös ív mentén helyezkedtek el, hanem felül alig ívelő volt a kápa vonala, ahogy az isimbaji rekonstrukción is látszik. 62