Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

RÉGÉSZET, MŰVÉSZETTÖRTÉNET — ARCHÄOLOGIE, KUNSTGESCHICHTE - Balla Lajos: A daciai telepítések és jelentőségük

iuris Italici statust.

2

6 Ez alkalommal is polgári személyek telepítésére kell gondolnunk. (Veterándedukcióval Traianus után Daciaban nem alapítottak várost.) összefoglalóban megállapíthatjuk, hogy polgári személyek (jelentős részben peregrinus jogállásúak) zárt csoportokban történt betelepítése Dacia egész II. századi „belső" története folyamán jellemző jelenségnek tekinthető.

26

a 3. Mint láttuk Eutropius Traianus telepítéseit a dákság férfinépének erős megritkulásával indokolta, ami Decebal (és a rómaiak) háborúinak következménye volt. Az egykori vitát, amely egyes kutatók munkáiban ma is gyűrűzik, e helyen nem kívánjuk részleteiben feleleveníteni.

2

7 A daciai őslakosság teljes kiirtásáról természetesen aligha lehet beszélni.

2

8 Felmerül azonban a kérdés, amelyre a kutatásban eddig részletes és rendszeres vizsgálatra támaszkodó választ nem adtak: milyen számban maradt fenn az őslakosság ill. milyen szerepet töltött be a római Dacia társadalmában? Nyilvánvaló, hogy a kérdés első felére megfelelő források hiányában megalapozott, kellően pontos feleletet még sokáig nem lehet adni. Marad a társadalmi szerep, helyzet problémája : ennek tanulmányozásához az epigráfiai forrásanyag — különösen most, Mócsy A. alapvető módszertani felismerései ismeretében

2

9 — megbízható segítséget nyújthat. A kérdés röviden így fogalmazható meg: mennyiben vált a tartomány területén maradt őslakosság „feliratállítóvá" ill. a tartomány „feliratállító rétegeinek" (Mócsy) részévé? Más szóval milyen mértékben vett részt a tartomány „romanizált" (municipalizált) körzeteinek életében? A választól függ az őslakosság latinitasának jelenleg lehetséges tanulmányozása ill. jellemzése is.

3

0 A hosszúra nyúlt bevezetés után a válasz röviden megadható. Ui. az epigráfiai forrásanyagból kirajzolódó kép a régebbi vita óta sem változott.

3

1 Nem hozott lényegesen újat a személynevek sokoldalú elemzése sem.

3

2 Dacia területén ma sem ismerünk egyetlen olyan epigráfiái emléket sem, amelyet teljes bizonyossággal őslakos feliratállítónak tulajdoníthatnánk.

3

3 Nincsenek egyértelműen tisztázott adataink az őslakosság törzsi szervezeteiről sem.

3

4 Továbbra is hiányoznak az őslakosság istenségeinek szentelt kultuszfeliratok.

3

5 Az elmondottak alapján levonható: Dacia őslakosságának nem tulajdoníthatunk különösebb szerepet a tartományi társadalom vezető rétegeinek soraiban, ezek széles rétegei minden, epigráfiái források alapján valamennyire ismert — tehát fontosabb — településen kimutathatóan az idegenekből tevődtek össze.

3

6 4. Eutropius közléseit tehát lényeges pontokon forrásértékűnek tarthatjuk. Traianus és utódai nagyarányú és sajátos telepítéseit elsősorban az őslakossággal kapcsolatos problémák tették indokolttá. Természetesen nemcsak számbeli meggyengülésük, de a megmaradtak politikai megbízhatatlansága is. De éppen az idegen — többségében provinciális — elem uralkodó szerepe tette ingataggá Dacia belső rendjét. A bevándorolt lakosság nem egykönnyen 26 L. Balla, ACUD 6. (1970.) 63. 26a. V. ö. A. Mócsy, in: Magyarország története I. s. a. 27 Ld. Alföldi, i. m. (3. jegyzet) 28 Ld. Macrea, i. m.; C. Daicoviciu, i. m. (8. jegyzet). 29 A. Mócsy: Gesellschaft und Romanisation in der Römischen Provinz Moesia Superior. (Budapest, 1970.) passim, kül. 161—., 199—., 251—.; id., i. m. 26a. jegyzet). 30 V. ö. Mócsy, i. m. 199—. 31 Ld. Alföldi, Daci e romani... 32 Ld. Balla L., Dacia római provincia története (előkészületben). — 1. 1. Russu, i. m. (11. jegyzet). 33 Balla L., i. m. 34 V. ö. Alföldi, Daci e romani... 29—.; Macrea, i. m. 256—. 35 V. ö. Macrea, i. m. 358—. 36 Ld. a Tudor által összeállított adatokat (i. m. 16. jegyzet). 46