Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

RÉGÉSZET, MŰVÉSZETTÖRTÉNET — ARCHÄOLOGIE, KUNSTGESCHICHTE - Balla Lajos: A daciai telepítések és jelentőségük

találta meg számítását új hazájában, s ha igen akkor is könnyen gondolt távozásra. Különösen érvényes lehet ez a bányakörzetek népességére. Közrejátszott itt az a körülmény, hogy viszonylag kevés volt a jól megművelhető föld, valamint a gyakori háborús veszély, amely a lakosságot — Dacia sajátos földrajzi helyzete kapcsán — a Birodalom biztonságosabb, belső területeitől való elvágással fenyegette.

3

7 Jellemző, hogy Daciaban feltűnően gyakran adományozott a kormányzat ius Italicum-ot, ami a lakosság vagyoni helyzetének könnyítését ill. helyhez kötésüket célozta. Ennek ellenére a lakosság a II. században, ill. annak nagy részében „mozgásban" maradt, s felkelésekre is sor került. Az elmondottak magyarázzák — legalábbis részben — a Traianust követő telepítéseket. Dacia lakossága csak a Severus-kori nagy konjunkturális fellendülés idején szilárdult meg — viszonylag rövid időre.

3

8 Bizonyosra vehető, hogy a lakosság elszivárgása a tartományból már jóval Dacia feladása előtt megindult.

3

9 * * * Az Acta Classica Universitatis Debrecen. X—XI. (1974—1975) kötetében francia nyelven közzétett (p. 139—143.) írás szövegét (eltekintve a jegyzetektől) változtatás nélkül közöljük. Mégis, az utóbbi évek vizsgálatai alapján, úgy véljük, néhány megjegyzés hasznosan egészítheti ki a dolgozat fejtegetéseit. 1. Eutropius közlését a férfiak kipusztulásáról egyértelműen ill. elsősorban a dák arisztokrácia pusztulására kell vonatkoztatnunk.

4

0 Ebből következik, hogy a római hódítás — bár talált bizonyos számú dák népességet Dacia provincia területén

4

1 — a tartomány romanizációjánál nem számolhatott egy jelentékeny bennszülött vezető réteggel. Pedig a nyugati tartományokból ismert gyakorlat szerint a provincializálás, egy tartományi társadalom kialakítása, aligha nélkülözhette a helyi arisztokrácia szerepét.

4

2 Egy ilyen réteg hiányában mondott le a római kormányzat a törzsi kerületek: civitas-ok szervezéséről, ezek hiányával magyarázható, hogy a bennszülött törzsekre utaló adatok mindmáig nem találhatók a daciai ill. Dacia-vonatkozású (extra fines provinciáé előkerült) feliratos anyagban.

4

3 A római kormányzat tehát nem kívánta — mivel a priori nem is kívánhatta — a romanizálás Nyugaton szokásos módszereit alkalmazni Daciában. Dacia romanizmusának egyik alapvető sajátossága tehát éppen abból adódik, hogy a romanizáció alakulásában a helyi népelem vajmi kevés szerephez jutott.

4

4 2. A Dacia-kutatásban több-kevesebb alappal feltételezett, egy esetben pedig konkrétan kimutatható (HA vita Commodi 13, 5—6.) felkelések nem a helyi lakosság ill. dák őslakosság, hanem a telepített és betelepedett idegen népesség megmozdulásainak tekinthetők.

4

5 3. Ami a tartomány Aurelianus utáni, tehát a 271/275. évi evakuálást

4

6 követő népességkontinuitást illeti, figyelembe kell venni a következőket. Termé37 Minderről részletesen: Ld. Balla, Oikumene 1. (1976) 185—. 38 V. ö. Balla L., DMÉ 1969—1970. 89—. 39 Balla L. i. m. (37. jegyzet). 40 V. ö. Alföldi A., Századok 70 (1936) 149—, Id., Századok 74 (1940) 145—, — Ld. még L. Rossi: Trajan's column and the Dacian wars. (London, 1971.) 41 Ld. D. Protase, AuNdRW II., 6, (Berlin—New York, 1977.) 990—1015. — V. ö. L. Balla, ACUD 15 (1978) 51—, 42 Ld. pi. o. Pannoniára: A. Mócsy: Pannónia and Upper Moesia. (London, 1974.) 53—., 134— 43 Balla, i. m. 54—. 44 Balla, i. m. 51—56. 45 L. Balla, Oikumene I., 1976. 185—. 46 Az auktorforrásokat legutóbb VI. Iliescu és A. Bodor állították össze: Dacoromania 1. (1973) 5—, 29—, 47