Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

RÉGÉSZET, MŰVÉSZETTÖRTÉNET — ARCHÄOLOGIE, KUNSTGESCHICHTE - Balla Lajos: A daciai telepítések és jelentőségük

bányák körzetébe Dalmatiaból telepíthettek polgári személyeket.

1

4 — Nem kevés idegen kerülhetett Traianus idején az apulumi legióstábor mellett kialakult településre. Minthogy azonban a canabae lakossága általában spontán beáramlás kapcsán alakult ki, szervezett telepítésre itt kevéssé gondolhatunk.

1

5 Spontán beáramlás alakíthatta ki Drobeta korai lakosságát is.

1

6 Dierna és Romula történetének kezdeteiről semmi biztosat sem tudunk.

1

7 — Más daciai települések, így Tibiscum, Micia és Porolissum polgári lakossága e korai időszakban teljesen vagy legalábbis elsősorban az auxiliaris tábort megszálló csapatok függvényeként fejlődött ki.

1

8 — Mindez természetesen nem meríti ki a traianusi telepítések részletes vizsgálatának fogalmát,

1

9 annyi mégis levonható, hogy Eutropius közlését nem ajánlatos szó szerint vennünk. Dacia Traianus által történt betelepítését epigráfiai források alapján igazoltnak tarthatjuk, a telepítések jelentőségét azonban nem becsülhetjük túl. Más szóval: Traianus intézkedései inkább csak a kezdetét jelentették Dacia újranépesítésének. Igen valószínű, hogy Dacia betelepítése Hadrianus alatt folytatódott, különösen az empelumi bányakörzetben, ahová még a II. század 2. felében is hoztak dalmatiai bányászokat és talán keletieket is.

2

0 Mindenesetre a császár aktív provincializáló politikájára több jelenség utal, így a P. Aelü feltűnően nagy száma a feliratokon,

2

1 a városalapítások (municípia),

2

2 a daciai térség közigazgatásának és katonai védelmének gyökeres átszervezése.

2

3 Hadrianus romanizáló tevékenysége a Duna-vidéken általában a Traianus alatt megindult provincializálás szerves folytatását jelentette:

2

4 így volt ez Daciaban is. Fentebb utaltunk már azokra az epigráfiai adatokra, amelyek a szervezett telepítések folytatására engednek következtetni az Erdélyi Érchegység aranybányáinak területén (ampelumi bányakörzet) —• a II. század későbbi időszakában.

2

0 Fennáll a lehetősége annak, hogy újabban telepítésekre került sor a nagy germán-szarmata háborúk után, Commodus uralkodása idején, amikor a municípium Arelium Apulum és a municípium Aelium Napoca elnyerte a colonia 14 Napoca és Potaissa már 107/108-ban kimutathatóan (római) települések (v. ö. CIL III. 1627.) amelyek lakossága a II. század korai időszakában — a névanyag tanúsága szerint — megközelítőleg hasonló összetételű lehetett. Napoca korai lakosságára. ld. A. Dobó: Inscriptiones extra fines Pannoniae Daciaeque repertae ad res earundem provinciarum pertinentes.'

1 Budapest, 1975. p. 126—127. No. 648. V. ö. Bodor A.: Kelemen Lajos-emlékkönyv. (Kolozsvár, 1957.) 99.; A. Alföldi: Zu den Schicksalen... 20—. s.v. — CIL XVI. 33. — Az ampelumi bányakörzet lakosságára: S. Mrozek, Apulum VII. (1968) 307—. A bányakörzet traianusi megszervezésére: A. Stein: Die Reichsbeamten von Dazien. DissPann I. 12. (Budapest, 1944.) 87—88. — Alapvető: H—Ch. Noeske, BJb 177. (1977) 271—416. — Napoca lakosságtörténetére újabban: H. Daicoviciu, AuNdRW II., 6. (Berlin— New York, 1977.) 919—949. 15 V. ö. Mócsy, Acta Arch. Hung. 3. (1953) 179—. 16 V. ö. az adatokat: D. Tudor, Oraçe, tîrguri çi sate în Dacia romanä. (Bucuresti, 1968.) 292—, 17 V. ö. Tudor, i. m. 17—., 344—, 18 Ld. Tudor, i. m. 37—., 120—., 243—, 19 Az itt felmerülő kérdésekre másutt még részletesen visszatérünk. 20 V. ö. CIL III. 1322, cf. p. 1400., v. ö. S. Mrozek, i. m. 314—., 310—, (dalmaták) 313—. keletiek). — C. C. Petolescu, Dacia NS 22. (1978) 213—. H.—Ch. Noeske, i. m. 315—. 21 Ld. Kerényi, i. m. s. v. 22 V. ö. Macrea, i. m. 121—. — F. Grelle, L'autonomia cittandina fra Traiano e Adriano. (Napoli, 1972.) 179. 23 V. ö. Macrea, i. m. 43—. 24 V. ö. Mócsy: Die Bevölkerung von Pannonién ... 134. 25 Ld. fentebb: 20. jegyzet. 45