Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Dankó Imre: A vasfű (Verbena officinalis L.) a sárréti néphagyományban
nern is szívesen beszélnek róla; kétkedéssel fogadják az egész ügyet. Ennek megfelelően ma már gyógy- és fűszernövényként sem használják a vasfüvet, sőt a gyógyszerészek sem foglalkoznak vele. Ezt a sajátos helyzetet az magyarázhatja, hogy a Sárrét az ármentesítésig, és még egy kis idővel azután is, sajátos helyet foglalt el a köztudatban. A régi vizes világ sejtelmessége, a lakosság szegénység adta találékonysága, a betyárság szemlélete mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a vasfű valóban szentfű, varázslatos fű ; zárat, lakatot, béklyót nyitó csodaszerré legyen. Szűcs Sándor adatai erre az időre vonatkoznak, akár Osváthtól, akár „nagy időt megélt öregektől" vette is őket. Szűcs Sándor adataiban a vasfű mint varázsszer jelenik meg; zárt, lakatot nyitó fűként, más funkciói teljességgel eltűntek. Szűcs Sándor a régi Sárrétről szóló könyvében azt írta, hogy némely régi betyárnak titkos hatalma is volt. Vasfüvet húzott a tenyerébe, a hüvelyk- és a mutatóujj közé és így puszta kézzel ki tudta nyitni a zárt ajtót, le tudta törni a bilincset. Csakhogy roppant nehéz volt ám ilyen füvet találni, ma meg már talán nincs is! — jegyezte meg. Osváth Pálra hivatkozva folytatta, hogy a dévaványai születésű Virág Károly tenyerében is ez volt. Ezért tudott megugrani Osváth Pál kezéből, amikor a híres csendbiztos elfogta és a biharkeresztesi községháza egyik cselédszobájába zárta vasra verve. Az ajtaját pandúr őrizte, az ablak alatt is pandúr járt fel és alá. Virág Károly mégis meg tudott szabadulni. 7 7 Virág Károlyt Szűcs Sándor még két másik alkalommal is említi. 1957-ben csak azt mondta róla, hogy Osváth Pál elfogta, „de vasfű volt a tenyerében és megugrott." 7 8 1969-ben is visszatért rá, mégpedig úgy, hogy Osváth Pál emlékiratából idézte a Virág Károlyra vonatkozó részt. 1867-ben történt az eset, hogy Osváth elfogta Virágot. Virágot többször is elfogták, de minthogy tenyerében vasfű volt, mindig megszabadult.™ Szűcs Sándor szerint a bajomi születésű Bagdi Imrének is vasfű volt a tenyerében, amivel még a „roppant találmányú" gönci békót is le tudta venni a ló lábáról. 8 0 A híres Fábián Pistáról is az a hír járta, hogy vasfű van a tenyerében. „Egy szál vasfű van a bőre alá húzva, a mutató- meg a hüvelykujj hártyájában". Amikor egyszer Fábiánt elfogták és megbilincselve bezárták, a vasfű segítségével menekült meg. 8 1 Egy furcsa esetnél Szűcs Sándor ugyan nem említi a vasfüvet, de mi mással magyarázhatnánk Kis Víg Miska csodálatos megszabadulását, ha nem a vasfűvel. Egyébként Szűcs Sándor Kis Víg Miska esetét is Osváth Pál után írta le. Kis Víg Miska híres bihari betyár volt. Egyszer sikerült Osváthnak nyáridőben elfognia. A nagyszerű csendbiztos két zsandárral kísértette a nagy melegben. Útközben betértek egy csárdába s ott az addig fáradtnak, sőt betegnek látszó Kis Víg Miska összeláncolt kezével rájuk csapta az ajtót, ő maga pedig kiugrott a csárdából. Ráadásul a kulccsal még rájuk is zárta az ajtót, ő maga pedig elmenekült. „Hogy a bilincseitől hol és hogyan szabadult meg, nem lehet tudni." 82 Nyilván vasfűvel sikerült leszednie magáról. Szűcs Sándor két másik érdekes eset során sem ír kimondottan vasfűről, holott szólnia lehetett volna róla. Az egyik az, amikor a füvesekről, fűgyűjtésről írt, amikor felsorolta, hogy a Sárréten gyűjtött füvek közül melyik mire volt jó, mire használták. A vasfűről nem szólt és így azt sem tudjuk meg tőle, hogy a sárréti pákászok, akik annyi más gyógyfüvet összeszedtek és asszonyaikkal gyékényszatyraikban áruitatták a bajomi, kornádi, gyarmati, ványai, karcagi, újfalusi piacokon, szedtek-e vasfüvet 77 Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa (Budapest, év n.) 53—54. — Vö.: Osváth Pál: Bihar vármegye Sárréti Járásának leírása (Nagyvárad, 1875); Közbiztonságunk múltja és pandúrkorom emlékei (Budapest, 1905). 78 Szűcs Sándor: Pusztai szabadok (Budapest, 1957) 111. 79 Szűcs Sándor: Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek (Budapest, 1969) 67— 68. 80 Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa, i. m. 54. 81 Szűcs Sándor: Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek, i. m. 56. 82 Szűcs Sándor: Pusztai krónika (Budapest, 1946) 44. 238
