Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Dankó Imre: A vasfű (Verbena officinalis L.) a sárréti néphagyományban
megtalálásához, birtoklásához, kézbehelyezéséhez különleges tulajdonságokra van szükség, tudományra, ahogy másutt nevezik. Nagyjából ugyanezekre a kérdésekre nézve ad felvilágosítást Szabó Lajos alábbiakban közölt 304. számú története is : „Hallottam errül, hát ilyen régi pásztorok, meg pásztorgyerekek mesélték, vagy, vagy ... ez igaz volt-e vagy nem? Különben lakott itt Balognál egy bojtár, Balognál lakott egy bojtár, hát ha megfogott egy zárat, hát... nem tudom, hogy kinyílt-e neki, vagy olyan vót a marka, olyan erős, hogy lecsavarta. Hát azt nem tudom, hogy annak az vót-e a kezibe. Errül hallottam, hogy valaki a ... melyik erdőbe ... különben azt mongyák, hogy lehet ilyen füvet... akárhol is megvan az, csak nem ösmeri senkise. Nem ösmeri, csak aki azt ösmeri. Vérfűnek híjják eztet. Vérfű! Olyan .. . még magyarázták is, hogy olyan vékony, hosszú szálingó, oszt olyan piros, mint a vér. És akkor csak így lehet, valahogy így próbállyák ki az olyat, kiveszi a zsebkését a zsebbül és akkor... az erdőbe, vagy olyan helyen, ahol az a ... vasfű van, vagy az a vérfű van, hát így eldobállya a bicskát. És akkor, mikor aztat megéri, a bicska kipattan. Kinyílik. Ekkor lelik meg: ekkor tuggyák meg, hogy ez a vasfű. Igen ! És akkor felvágja ja markát, itten, magának, mer azt mással nem jó tudatni, hogy mindenki tuggya, magának felvágja eztet a bőrt s akkor oda behelyezi, beköti és az oda beforrik. Beforrik avval a kis vérrel oda és az oda forrik és az az erő." 7 2 Ebben a történetben pásztorokról van szó, a vasfüvet vérfűnek mondja és az elnevezést indokolja is. A vasfű feltalálásának egyik módjaként a fűbe dobott bicska kinyílását említi, vasfű közelében. Szabó ezek után még két ízben foglalkozik a vasfűvel, mindkét esetben jegyzetként. Az első esetben a készülő mondakatalógusból felsorolja a vasfüves gyűjtéseket, adatokat (Mohácsról, Újdombrádról, Nagybátonyból, Kocsordról, Békaházáról, Kunhegyesről, Paszabról). 7 3 A másik jegyzetben pedig elismétli Balassa Iván szavait a karcsai kötetből arról, hogy a különféle mitikus növények közül a magyar hiedelemmondaanyagban leggyakrabban a vasfű fordul elő, ami minden zárat ki tud nyitni. 74 Ezenkívül felsorolja a legfontosabb irodalmat, köztük említi Korner Tamás mutatványát is a készülő magyar hiedelemmonda katalógusból. 7'' Mind a karcsai, mind pedig a taktaszadai idézetek rendkívül fontosak számunkra a továbbiak, a sárréti vasfű-hagyományok bemutatása szempontjából. Szándékosan hagytam utoljára Szűcs Sándor adatait. Azt lehet mondani, hogy szinte minden munkájában említi a vasfüvet. A sok-sok adat voltaképpen Osváth Pál két híres, Szűcs által forrásként használt munkájára vezethető vissza. 76 Szűcs Sándor vasfű-adatai mind a betyárélethez kapcsolódnak. Adatainak a mi szempontunkból különösen nagy jelentőséget ad az, hogy mind sárrétiek. Menynyiségükkel és minőségi differenciáltságukkal önmagukban szépen igazolhatják, hogy a vasfű a Sárréten a múlt század dereka táján általánosan ismert volt, hogy használata szélesebb körben elterjedt, mint másutt s hogy a hozzá fűződő hiedelmek, a vasfüvei való varázslatok itt sokkal szélesebb körben voltak ismertek, mint egyéb helyeken. Ennek az állításnak ellentmondani látszik az a gyűjtési tapasztalatból leszűrt tanulság, hogy a Sárréten manapság vasfüvet szinte senki sem ismer, hogy a vasfűhöz fűződő hiedelmeket sem ismerik, sőt 72 Uo. 73 Uo. 302. 74 Uo. 414. 75 Korner Tamás: Mutatvány a készülő magyar Hiedelemmonda Katalógusból. Ethnographia LXXXI. (1970) 55—96. 76 Bankó Éva: Szűcs Sándor elődei — Osváth Pál és K. Nagy Sándor. = Dankó Imre (szerk.) : Bajomi Krónika. Néprajzi és helytörténeti antológia Szűcs Sándor 70. születésnapjára (Biharnagybajom, 1973) 37—55. 237
