Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Péter Imre: A Sárréti Népfőiskola
II . FÖLDMUNKÁSOK ÉS KISBIRTOKOSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Budapest, IX., Üllői-út 25. I. em. Telefon: 189-685, 181-767 32/Ft./1947. R. Gy. Budapest, 1947. november 7. Sárréti Népfőiskola Igazgató Tanácsának, Sárrét Tisztelt Igazgató Tanács! Az értesítést — melyben a Sárréti Népfőiskola, Igazgató Tanács tagjai sorába meghívott, — megkaptam. Háromheti betegeskedés után végre közölhetem Önökkel, hogy amennyire megromlott egészségi állapotom megengedi, részt kívánok venni az iskola belső életében és az erkölcsi, valamint anyagi támogatásról sem fogok megfeledkezni. Tisztelettel: Rácz Gyula sk. főtitkár Országgyűlési képviselő. 17. Sárréti Járás Főjegyzője 4.000/1947 szám. Erkel Tibor Úrnak, Tiszántúli Földmíves Tanács Biharvármegyei Kirendeltség vezetőjének, Berettyóújfalu Tárgy: Sárréti Járás mezőgazdasági felkarolása. Mell. : 3 drb. Kedves Barátom! Ma délelőtti beszélgetéseinket összegezve, a következőket rögzítem: 1. A sárréti járás kb. 60.000 holdon, 8 községből, 25.000 lélekből áll. Idestova egy évszázada, hogy az egykori vízivilág lecsapolás folytán megszűnt és a nádasok, mocsarak kiváló termőfölddé váltak. Szikes, a kellő művelés és trágyázás hiánya ellenére, aránylag csekély. Két község határát kivéve, a járás nagyrésze nagybirtokból állt, ahol a báró Springer zódonyi uradalmát és a bajomi Tóth Mária-féle birtokot kivéve, korszerű gazdálkodás nem igen folyt. A lakosság nagyrésze, bár mégy egy évszázada nincs, hogy főfoglalkozásaként a földművelést űzi, a mezőgazdálkodásban még is igen elmaradt. A fő termeivény itt a búza és a kukorica. Az utóbbi időkben a nagybirtokok cukorrépa termeléssel is foglalkoztak. Ennek következtében a járás cukorrépatermelése 3—4000 kat. hold között mozog. Az éghajlat meglehetősen szélsőséges. A tikkasztó nyarat szibériai viharos dermesztő szeles telek váltják fel, anélkül, hogy nagyobb menynyiségű hó borítaná a földeket. A termés rendszerint vagy a kemény fagyok, vagy az aszályos nyarak semmisítik meg. A vidék csapadékban vagy igen szegény, vagy túlságosan bő. Utóbbi volt az 1940-es és 1941-es esztendő. A táj éghajlata, mondhatni 40 km-es körzetben talán csak a nyugati irányban fekvő területekkel egyezik meg. Bőtermés átlagban tízévenként fordul elő. Állattenyésztésnél a fősúlyt főleg sertésre és birkákra, délnyugati irányban lóra, északkeleti irányban főleg szarvasmarhára helyezik. Hízott sertéskivitelünk a múlt évben is meghaladta a 10.000 drb-ot. A birkanyájak szenvedtek a legsúlyosabb veszteséget és aránylag a legnehezebben heverik ki a háborús pusztítást. Szarvasmarha-tenyészetünk se minőségben, se mennyiségben nem említésre méltó, lótenyészetünk annál figyelemre méltóbb. Baromfi tenyésztésünket az évenként legalább kétízben visszatérő baromfivész sorozatosan tönkre teszi. Egyébként minőség szempontjából szintén nem kielégítő. A délnyugati rész a sertésvésznek is állandó melegágya. Minden község legelőkben igen gazdag, azonban azok a biharnagybajomi legelők kivételével, ma pedig egyaránt igen elhanyagoltak. Fában a vidék hallatlanul szegény, ennek tudható be, ill. a tüzelőanyaghiányunk, hogy a föld évről-évre gyengébb minőségűvé válik, az uradalmak megszűntével pedig — ha idejében megfelelő intézkedés nem történik — még jobban elveszti termelőképességét, mert a vetésforgót nem tartják be, a mély szántást nem kultiválják s a trágyázást elhanyagolják. Vagyis nem csupán a szalmát, tengerikóró íziket, napraforgó és dohányszárat, hanem a trágyát is eltüzelik. Sőt most már második évben tapasztalom, hogy zsákokkal el218
