Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Sándor Mihályné: Két szőlőskerti törvény és jegyzőkönyv Berettyóújfaluban

Ez a cikkely bizonyos feszültséget mutat a kertség és a kívülállók, illetve a városi tisztségviselők között. Végül kimondják, hogy aki a törvényekkel egyet nem ért, akár nemes, akár adófizető — „a köztársasággal torzsalkodó ember" bejelentődik az uraság tisztjeinek, „szöllője becsűszerint eladatván, az ára kezébe adatván, maga pedig a kertség Társaságából örökre kizáratik". (T. 26. p.) Tehát a törvényeket a közösség közös akarata tartotta fenn. Bár a hagyomány szerint a Sárostókert (48 849 négyszögöl) soha nem tartozott a hercegség birtokához, mégis — úgy látszik — az uradalmi tisztek éreztetve a hajdúkkal a függőséget, jogot formálnak ahhoz, hogy tudtuk nélkül ne történjen földbirtokcsere a dominium területén, holott az Urbárium is kimondja, hogy ... „ha a jobbágyoknak valamely irtásai vannak, azokat a földesúr tőllek el ne vehesse,

22 vagyis házhely után való földek közé ne számlálhassa." Osváth is úgy tudja, hogy „A hajdúk közt a hgi ház uralomra jutásakor is, az ingatlan birtok közössége megmarad; a felfogott földeknek ki-ki birtokában maradván, azokra nézve a nemesi birtokhoz hasonlóan, szabadon adhatja, veheti."

2

3 A korábbi adás-vételről, zálogosításról az úgynevezett „Szentmártoni öreg könyv"-ből értesülünk.

2

4 Amint látjuk, e „törvények" a közhatalom jogforrásaihoz is igazodnak. Az örökösödésről nem esik szó bennük. Lényeges vonás, hogy magukat soha nem említik jobbágyoknak, zselléreknek, csupán egy esetben adófizetőknek, minden más esetben gazdának. Áttérve a jegyzőkönyvek tartalmi vizsgálatára, lássuk, milyen problémákkal foglalkoznak a kertségek gyűlésein. A hagyomány és az előírás szerint pontosan megtartják a három rendes közgyűlést: a kertbíró tétel, a gyepűkerülés és a szüret felőli végzés tárgyában. A gyűlést a kertgazda hívja össze, a csősz járja végig a tagokat s közli, hogy hol s miről tanácskoznak. A kertbírókat (kertgazdákat), eskütteket, csőszöket választják; olyanokat „állítanak", akikben megbíznak, akik jól ismerik a tagság társadalmi, gazdasági helyzetét, gondolkozásmódját, erkölcsiségét, tisztelik az írott és íratlan hagyományokat.

2" A beléjük helyezett bizalom alapján eljárásaikat, ítéleteiket elfogadják. Bennük a közösség megbízik, de évenként elszámoltatják a közös vagyon felől és a legtöbbször újra is választják. Akadt közöttük hűtlen vagyonkezelő is, aki nem tud pontosan elszámolni a reábízott pénzzel vagy terménnyel; az ilyen „megkisebbítetett", mint például Sz. A. kertbíró, az 1880. évi szentgyörgyi gyűlésen, aki a megszégyenülésen túl 1 forint pénzbírságot is fizetett.

2

6 Rendszeres járandósága, fizetése nem volt a kertgazdának; „előállítása" megtiszteltetésnek számított. A „gyepű-kerülésre" helyszíni szemlére az esküttekkel, többször a teljes tagsággal kivonultak. A kert „gerágyá"-jának rendbentartása, illetve ellenőrzése céljából. Ilyenkor intézik el a szomszédok közötti egyenetlenséget is. (Most a gerágya rendben tartását Szatmári Antalra bízták, aki azt a benne növő fákért vállalta. Már nem tartanak gyűléseket és kerülőt sem fogadnak.) „Aranyi Mihály kertbirtokos panaszképpen jelentette, hogy ámbár több évek óta azon dűlőn, mely vagyon a Bagosi József és Magyari Demeterné szöllőik között, minden megháborítás nekűl járt birtokához s mégis most Bagosi József őtet, azon dűlőn való járástól elkívánná zárni." A panasz megvizsgálásához a 22 Urbárium, II. punctum. 23 Osváth i. m. 110. 24 Hajdú-Bihar megyei Levéltár T/2. C. XIII/4. 206. 25 Szilágyi Miklós: A békés-megyei mezővárosok belső és külső kapcsolatrendszere. (Szolnok, 1974.) 26 Kis Hérnek—Cserekert jegyzőkönyve, 1880. 184