Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Sándor Mihályné: Két szőlőskerti törvény és jegyzőkönyv Berettyóújfaluban
helyszínén a közösség hozzáfogott, által is látta, hogy Aranyi Mihály oknélkül háborgattatna ; mielőtt ezen dologban ítéletet mondott volna, a vádlottak önként nyilvánították, hogy ennekutánna a panaszost nem akadályoztatják." Vagyis „megbékéltek". De a későbbi viták elkerülése végett „azon dűlő .. egy és fél öl szélességbe ki is méretett jövő időre állandó dűlőnek a közönség részére, azon világos kitétellel, hogy ... soha sem szélesebb, sem keskenyebb nem lehet. 2 7 Máskor elsimítják a vitát: „Kenyeres Sándorné és Lisztes Mihályné beleegyeztek, hogy a szöllőjükben a pusztaföldjük mesgyéjét egyenes vonalba vegye a Kertgazdaság." 2 8 De úgy is határoztak, hogy „a járó barázdát belátásuk szerint igazítsák ki." 29 Kitűnik az egyes tagok igazságérzete is (de ehhez a közösség nyomása is hozzájárulhatott): A kataszteri felmérés során a hatóság F. Nagy Bálintnak ítélte a szőlő birtoka alatt levő negyven ölnyi füzes birtokot. De ő ... „az egész kertség előtt élőszóval kijelentette, hogy ő a kérdéses kis füzes birtokot, saját kertbirtokának megvétele alkalmával nem vásárolta és így jogot nem is formálhat." 30 A csőszt a Szent György napi gyűlésen fogadták. Bére kezdettől fogva mindig 8 és fél köböl, vagy 8 köböl és 2 véka búza, 32 literjével (1 véka = 27 kg), esetleg rozs, a dűlők nyári haszna (tehát állattartással is foglalkozott a csősz) és a büntetések egyharmada. A kenyérgabona mennyiségét csak 1936-tól jelölik métermázsával. Továbbra is 8,5 q a csősz bére. Megjegyzik egy esetben ... „ha a csőszünk el akar hagyni ok nélkül, akkor tartozik embert állítani, akit a nagy kertség helyben hagy" 31 (ez a szokásjog máig is él: a tejet házhoz hordó, ha valami ok miatt nem tudott tovább tejet hozni, állított maga helyett más „tiszta" gazdát, aki elhozta a tejet). A bért a „bérszedő bádoggal" a csősz szedi össze, ami a birtokosok földjének nagysága szerint volt „kivetve". (1946-ban még 49 tag fizetett kerülő-bért. Ugyanekkor a földbirtok-rendező tanácshoz kérvényt nyújtanak be, hogy a kertség a tulajdonukban maradjon továbbra is. 3 2) A beszedett bérből kifizették a csőszt. A megmaradt „életet" kölcsön adták „gyümölcsözőleg" a rászorultaknak, amit ennek az „újból" kell visszafizetnie, kamattal? 3 (íme a kapitalizmus kezdete!) így gyarapodott a vagyonuk, amiből a közös kiadásokat fedezték. A büntetéspénzt az ,,áldomás"-ra fordították; a kiadásokban utalnak rá: elfogyasztott bor ára stb. 1905-től a búza nagyrészét eladják és a pénzt helyezik ki váltóra, a gazda belátására bízva, hogy kinek mennyi kamatra, vagy kamat nélkül adják-e. Érdekes, hogy 1930-ban kikötik: ... semmiféle „boletta" itt nem érvényesülhet; búzát viszen, búzát hoz, boletta nekül. 3 4 Az ősök által szabott rendhez, a gyakorlatban jól bevált normákhoz ragaszkodtak, de ez a későbbiek során, az új életkörülmények folytán bővül új szokásokkal, hatósági rendeletekkel, munkarenddel, az igás állatok pihenő helyének megjelölésével stb. Például: „sajtót" vásárolnak s ezzel kapcsolatosan lejegyzik, hogy ki mekkora összeggel járult a vételárhoz. Még azt is meghatározzák, hogy kik kötelesek és mikor, elmosni a szőlőprést. (Ezt nem mondják ki, de kitűnik a 27 Sárostókerti jegyzőkönyv, 1851. május 10-én tartott közgyűlés. 28 Kis Hérnek—Cserekert jegyzőkönyve, 1885. év, Szentgyörgyi gyűlés. 29 Sárostókerti jegyzőkönyv, 1893. június 18., rendkívüli közgyűlés. 30 Sárostókerti jegyzőkönyv, 1896. április 25-i rendes közgyűlés. 31 Kis Hérnek—Cserekerti jegyzőkönyv, 1886. Szentgyörgyi gyűlés. 32 Bihari Múzeum adattára, ltsz. n. Berettyóújfalu. 33 Dankó Imre: Egy tiszántúli mezőváros — Püspökladány — önkormányzatának gazdasági szabályozó tevékenysége. (Szolnok, 1974.) 34 Sárostókerti jegyzőkönyv, 1930. szept. 29. 185
