Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Sándor Mihályné: Két szőlőskerti törvény és jegyzőkönyv Berettyóújfaluban
Nem érdektelen idézni itt a „Sárrét" c. újságból Kádár Jenő közlését, mely szerint a „Csillagos" nevű csapszékben nádcsövön szívták az italt egymás után illedelmesen: elébb a mesteremberek, azután a hajdúk, majd a csőszök, végül a nyesték. Aki a sorrendet megzavarta, azt kusán vágták. 6 Bár város Berettyóújfalu, iparilag fejletlen. 1728-ban csak 2 molnár, 3 szabó, 1 vasmíves, 2 takács és 1 csizmadia említődik, városiasodásban nem fejlődött, csak korcsmáihatott Szt. Mihály naptól Szt. György napjáig. 7 Ilyen kötöttségek, a feudális termelési-társadalmi viszonyok mellett (a vásárok jövedelme, nemkülönben a mészárszék, a vám és rév pénz a földesurat illeti), amikor a szolgáltatások terhe, a különböző megváltási taxa nyomja — (a mezővárosok joga az, hogy közös összegben róhatják le tartozásukat) van ereje, belső ellentétei közepette — valószínű ismerve a hazai jakobinusok célkitűzéseit is — létrehozni a Sárostó-kertséget és annak törvényeit. 8 Minden önkormányzatnak és közösségi életformának a bíráskodási jog az alapja. Ez, általában az alföldi és bihari községek XVIII. századi jogi helyzete eléggé ismeretlen. Szabó István ugyan azt mondja: „Az új parasztönkormányzatok ... a pusztulás földjén, az Alföldön virágoztak fel; a megduzzadó mezővárosok itt a parasztpolgárságnak sajátos formáit építették ki." 9 Tudjuk — Berettyóújfalu Urbariuma is tanúsítja —, hogy pl. a bíróválasztás a földesúr (vagy tisztjei) akarata és irányítása szerint történt, 1 0 de nem eléggé tisztázott a kétféle communitás (nemes és úrbéres) egymás mellett élése sem. 1 1 Van Berettyóújfaluban a fentiek szerint, az oppidumon belül két tanácskozó testület. Ezek mellett működik a „kertség" közössége, 26 pontból álló törvénnyel, mely mindkét társadalmi osztály tagjaiból tevődik össze. (T. 5. p.) Ez a közösség is határoz, intézkedik a kertbíró (a kertgazda) és az esküttek vezetésével. Ezek vox szerint állíttatnak és a csősszel együtt „hittel" tartoznak szorgalmatosan mindenre gondot viselni. (T. 1—3. p.) „Kert Gazdának az hite: Én ... esküszöm az élő Istenre ... hogy, amely kert gazdai hivatalomra mostan előállíttattam, abban teljes tehetségem szerint eljárok, nem nézvén atyafiságot, sem nagyra, sem kicsire, hanem valaki valamit törvénytelenül cselekszik, el nem hanyagolom, hanem érdeme szerint megbüntetem. Isten engem úgy segéljen. Kert Bíráknak az hite: Én, esküszöm az élő Istenre, ... aki tarcson meg bennünket a mi igaz hitünkben, hogy mi kertgazda urunknak és a kertségnek minden bajaiban, úgy a nagyokban, mint a kicsinyekben igaz segítő társai leszünk. Isten minket úgy segéljen! Az csősz hite : Én esküszöm az élő Istenre, ... hogy amely csősz hivatalra mostan előállíttattam, abban igazságosan eljárok, úgy, hogy valakit valami hibában találnék, mennél 6 Nyeste az, aki a szabadságáról lemond, önként szolgaságot vállal. „Sárrét" nevű hetilap, 1901. IV. 18-i száma. 7 Szendrey i. m. 157. p. 8 Berettyóújfalu földkönyve (1865—66.) az Eszterházy hercegek uradalmi jogához tartozó birtoknak mondja a Sárostót. A Sárostó-kertről nem tesz említést. HBm Levéltár: VI. 127. j. 4. 9 Szabó István: A magyar parasztság története (Budapest, 1940.) 43. 10 Urbárium, 9. punctum. 11 Magyar Országos Levéltár. Rep. 33/B. Fase. B. No. 83. és Szendrey, m. 71. 181
