Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Sándor Mihályné: Két szőlőskerti törvény és jegyzőkönyv Berettyóújfaluban
20-szor. Mikor a kertkapuknak vagy Kisajtóknak romlása esik és a társaság azoknak csinálásokra vettetik, mivel a dolog közönséges, aki a Kertgazda híre s megegyezése nélkül el mulasztja 1 Rénes forintig büntettetik. 21-szer. Senki Szöllőjét vagy Füzessét a Kert gazda híre nélkül el ne adja, 1 Rénes forint büntetés alatt. Aki az ilyen hír nélkül eladott jószágot megveszi, a Pénze vissza adatik, a mellett a Társaságból kitiltatik. Az eladó minek előtte kertbeli jószágát másnak eladná, minden szomszédját, sőt az egész kertséget is tartozik az eladó jószággal megkínálni. 22-szer. Aki kunyhót akar építeni a maga földjén, oly helyre építse, hogy szomszédjainak vagy a közönségnek panasza ne légyen. Különben a kunyhó, akármilyen sokba került is földig lerontatik. 23-szor. Minden Szöllős Gazda a gyűlésekbe még akkor is mikor bor ital között vágynák, a szükségtelen esküvéstől, káromló beszédtől, mások oknélkül való becsmérlésétől magát kemény büntetés alatt óvja. 24-szer. Mivel minden Gazdák megkívánják, hogy a kerülő minden javaikat felelet alatt a kártól megőrizze, tehát minden gazda, a kirendelt fizetést s bért alkalmatos életül időnek javában, amikor a kerülő azt szedi, megadni tartozik. Különben a fizetni nem akaró, másik esztendei borát, míg mindent amivel tartozik meg nem fizeti, a kertből ki nem viszi. 25-ször. Ha olyan uraságnak számára, akinek a közönség hasznát veszi, a Város Elöljárói Gyümölcsöt vagy szöllőt szedetnek, azt adni vagy szedni csak a Kert Gazdának vagy az eskütt társának Szabadsága, a kerülőnek magának a Város cselédjével együtt és csak a legkisebbet is szedni s kiadni az akkor meghatározandó büntetés alatt nem szabad. Ha egyszer ilyen szedés kiadódik, többízben szedni és adni akárkinek csak legkisebbet is, a Kert Gazdának meg nem engedődik. 26-szor. Aki a Kert Gazdasággal egyet nem ért, annak törvényének akár nemes személy, akár adófizető, alája nem adja Kétszeri vagy legfeljebb háromszori engedetlenségei s viszálkodási után, a Méltóságos uraságnak Érdemes Tisztjeivel az olyan Köztársasággal torsalkodó Embernek dolga közöltetvén, Szöllője Becsűszerint eladatván, az ára kezébe adatván, maga pedig a Kertség Társaságából örökre kizáratik." Kitűnik e törvényekből a közösség belső egysége, a hagyományait, szokásait s földjét védő, maga körül rendet tartó és követelő gazda látásmódja, felfogása. A későbbi jegyzőkönyvek és a „hit" tanúsága szerint, ezekhez a törvényekhez igazodott a kertgazdaság vezetősége és tagsága. Minden esztendőben az őszi közgyűlésen felolvasták, hogy mindenki által ismerték, felújítottak legyenek, tudván tudják jogoikat és kötelességeiket. A közösség a törvények szavával és szigorú büntetéssel nevelt. Zártság jellemezte a „kertséget": pontosan megjelölték mit szabad, mit kell tenniük s mit ne tegyenek, hogy elkerüljék a büntetődést, az amúgy is mindig szűk-pénz kiadását. Az utolsó sárostókerti gazda 1 visszaemlékezve gyermekkorára elmondta, hogy 10—12 éves lehetett, amikor először vett részt egy „szenmihálynapi" gyűlésen, ahol a megválasztott új gazda, pohárral a kezében fogadta meg, hogy a régi törvényeket megtartja. Elbeszélését ezzel zárta: „Akkor a szónak nagyobb volt a hitele." E törvények keletkezésének idején, Berettyóújfalu előbbi szabad hajdúi ... „hol több, hol kevesebb terhű szerződés mellett az (Eszterházy) hercegi ház adó\ Szatmári Antal 61 éves berettyóújfalui lakos visszaemlékezése, 1975. 179
