Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A báródsági nemes kerület rendtartása a XVIII. század végéről
való perlődés sokkal terhesebb, és sokaknak azért kell az igazságtól elmaradni", mert a per folytatására költségük nincsen, ezért a kisebb ügyeket célszerűbb helyben elintézni. A biharnagybajomi nemesi kommunitás is több községből — háromból — állott, úgymint Biharnagybajomból, Szerepből és Dancsházából. A központ Biharnagybajom volt, s itt lakott maga a főhadnagy is, Szerepen és Dancsházán a nemesek élén pedig hadnagy állott. A három helység közös nemesi tanácsa huszonnégy emberből állott, s ebből tizenkettő biharnagybajomi, hat szerepi és hat dancsházai nemes volt. A főhadnagynak egyébként okvetlenül biharnagybajominak kellett lennie, hiszen erre a tisztségre közülük jelöltek ki hármat, s a nemesség közülük választhatott. A szerepi és a dancsházai hadnagyságra szintén három-három embert jelöltek, s a tisztséget szintén választás útján töltötték be. Akárcsak a báródsági nemesség esetében, itt is pénzbüntetés kiszabását helyezték kilátásba arra az esetre, ha a megválasztott tisztségviselő kellően nyomós ok hiányában a tisztségét fel nem vállalta. A jövedelmeket itt a választott tisztségviselők kezelték, amelynek felhasználásáról a nemes tanácsnak kellett számot adniuk. Az 1798-ban létrehozott szerepi nemesi kommunitás felállításának szükségességét azzal is indokolták, hogy itt, akárcsak Dancsházán a nemesek száma oly csekély, hogy az nem tette lehetővé külön, önálló szervezet létrehozását. Ezért kellett egyesülniük a biharnagybajomiakkal. A Biharnagybajom székhellyel létrejött nemesi kommunitás — akárcsak a Báródság — az illetékes járásbeli főszolgabíró felügyelete alá tartozott. Tekintettel arra, hogy a fenti községekben igen jelentős számú jobbágyság is élt, akik külön tanács és bíró hatásköre alá tartoztak, a nemesek és a jobbágyok közötti vitás kérdések megtárgyalására úgynevezett vegyes törvényszékeket (mixía sedes) tartottak, amelyen a nemesi kommunitás, illetve a falu elöljárói vettek részt. Itt kell megjegyeznünk, hogy a nemesi kommunitások létezése, különösen ott, ahol ezt számarányuk indokolta, meglehetősen gyakori volt. Bihar megyei példát említve itt csak Derecske mezővárosa, az Eszterházyak derecskei uradalmának központjára hivatkozom, ahol a helybeli nemesek ugyancsak nemesi kommunitást alkottak. 1 5 A biharnagybajomi példánkhoz visszatérve megjegyezzük, hogy az 1795. évi széképítésnél a hadnagynak megválasztott Mile Péter mellett öt esküdt és két ármás felsorolása következett, s ezeknek funkciója erősen emlékeztet a báródsági assessorok és a káplárok feladatköréhez. Miben különbözik tehát végül is a báródsági nemes kerület a biharnagybajomitól, illetve a szerepitől. Mindenekelőtt kialakulásában és történetiségében. A Báródság kezdetben katonai szervezet volt, amelynek pontosan katonáskodásából fakadóan különféle kiváltságai léteztek, s ezek egyrésze személyekhez, famíliákhoz kötött volt, más része viszont kollektív. A katonai szerepkör megszűnte után e kiváltságok nem enyésztek el, hanem a megváltozott viszonyoknak megfelelően átalakultak, magukban hordozva egy sor olyan tendenciát, amely az 1790-es években a báródsági nemes kerület lényeges átszervezését vonta maga után. Lényeges különbség az is, hogy a Báródságban a nemesek többségben voltak, míg a példaként említett esetünkben nem. Éppen ezért a báródsági kerület felépítése lényegesen tagoltabb és jobban megszerkesztett volt a biharnagybajominál, s ez nem indokolható csupán azzal, hogy három falu helyett itt héttel állunk szemben, bár ez utóbbi tényezőt sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A báródsági kerület főhadnagyi, vagy ahogyan a későbbiekben nevezték főkapitányi tisztsége egyben vármegyei méltóság is volt, amelyre a biharnagybajomi esetében nem találhattunk példát. Nem szabad természetesen elfelejtenünk, 15 Szendrey István — Nyakas Miklós: Derecske története (Debrecen, 1980.) 124. 174
