Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A báródsági nemes kerület rendtartása a XVIII. század végéről
hogy a báródsági főkapitányi tisztségre kivétel nélkül jómódú vármegyei középnemeseket vagy egyenesen arisztokratákat választottak, igaz ugyan, hogy ezek a Báródság területén nemesi birtokkal rendelkeztek. 1 6 A különbségeket természetesen tovább is sorakoztathatnánk — így például vallási, nyelvi, műveltségbeli eltérések —, de úgy érezzük, hogy tárgyunk szempontjából ez most felesleges. 1 7 A fentiekből egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a báródsági nemes kerület XVIII. század végi szerkezeti felépítési, funkciója és ítélkezési gyakorlata szerves részét képezte a magyar kisnemesség, közelebbről pedig Bihar vármegye autonóm, önkormányzati életének, s tanulmányozása segít megérteni a kisyagyonú vagy éppen gyakorlatilag vagyontalan kisnemesség növekvő befolyását, amely elsősorban a különféle követválasztásokon volt érezhető, s amely ellen pedig a reformok irányába tapogatózó köznemesség egyre inkább fellépett. A báródsági nemesség esetében legalábbis a szervezet egyfajta testületi fellépést tett lehetővé, s amelyet a nagyfokú rokoni összefonódottság csak még jobban elmélyített. Az 1824-es főkapitány választás alkalmával például — amelyen egyébként Domokos János helyettes szolgabíró győzött gróf Haller Jánossal szemben, a nemesség részéről már feltételek is elhangzottak, 1 8 1843-ban pedig, amikor Beöthy Ödönt Bihar vármegye országgyűlési követévé választották, a báródsági nemesség testületileg tiltakozott a bihari követi utasítások ama pontja ellen, amely a közteherviselés bevezetését szolgalmazta. 1 9 A kisnemesi szervezeti keretek tehát itt is, akárcsak országosan, retrográd, a köznemesi reformprogrammal szembeforduló vagy legalábbis azzá válható tendenciák kútfejévé válhattak. 16 Miskolczy K. i. leírása a következő főkapitányokat említi: Gróf Haller Pál, Miskolczy (raglitzai) Mihály, gróf Haller János, Miskolczy (mezőtelegdi) Lajos és Beöthy Ödön. 17 A Báródság román lakossága a XVIII. század végén görögkeleti vallású volt. Vö.: Magyarország helységeinek... i. m. 57—60. Egyetlen faluban, még Nagybáródon sem volt iskolamester, s ezért nem is csodálkozhatunk azon, ha az írás tudományát az egyes tisztségek betöltésénél, mint a rendtartásból láttuk, követelményként szabták, amelyet azonban igen gyakran nem tartottak be. A lakosság vallási téren a XIX. század elején szakadt ketté, amikor a többség görög katolikussá lett. Nagybáród áttérésére lásd HBmL IV. A. 1. b. 252. es. Fasc. 1. No. 7. 1814. 18 Uo. IV. A. 1. b. 329. cs. Fasc. 8. No. 487. 1824. A feltételekből megtudhatjuk, hogy az ismertetett statutum a gyakorlatban nem teljes mértékben valósult meg, legalábbis évi két kapitányi szék tartását kérik. 19 Uo. IV. A. l.a. 138. Bihar vm. kgy. jkv. 1843. I. k. 680. s köv. 175
