Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A báródsági nemes kerület rendtartása a XVIII. század végéről
kiváltságai nyújthatnak analóg példát — amely szintén a vármegye (Zágráb) fennhatósága alatt állott — nemesei viszont a vármegyei közgyűlésen és választásokon fejenkénti szavazati joggal rendelkeztek. Az 1840-e s években azonban e kiváltságuktól megfosztották őket, s ezután már csak a túrmezeiek élén álló grófjuk révén szavazhattak, amely viszont mindössze egyetlen voksnak számított. 1 2 Sokkal közelebb járunk az igazsághoz, ha a Báródságot az ez idő tájt szerveződő, illetve újjá szerveződő nemesi kommunitásokkal vetjük össze. Ebben az összefüggésben nem árt egy pillantást vetnünk a magyarországi nemesség számbeli megoszlására és területi elhelyezkedésére, amelynek évszázadokra viszszanyúló történeti gyökerei vannak, s több vonatkozásban is szoros összefüggésbe hozhatók a XVI. és XVII. század tragikus eseményeivel, a török hódítással, illetve az ország három részre szakadásával. A magyar nemesség zöme ugyanis még ekkor is a volt királyi Magyarország határvidékén, az egykori végvári határvonal mellett, illetve az itt benyúló folyóvölgyekben és a magasabb hegyvidékeken helyezkedett el. Még 1846-ban is — Fényes Elek adatai alapján számítva — a magyar királyság nemességének negyedrésze Borsod, Bihar, Heves, Pozsony, Szatmár megyékben helyezkedett el, a további negyedrésze pedig Máramaros, Szabolcs, Veszprém, Vas, Zala és Zágráb megyékben. A nemességgel rendelkezők fele tehát mindössze tizenegy vármegyében élt, sőt huszonöt százalékuk mindössze öt megyében, s ezek közt volt Bihar vármegye is. 1 3 Szemmel látható tehát, hogy a bihari nemesség számaránya lényegesen magasabb volt az országos átlagnál, hozzá kell tennünk azonban, hogy ennek döntő hányadát a kisnemesség jelentette. Tudjuk azonban, hogy Werbőczy Hármaskönyve és a Corpus Juris szerint a kisnemesség jogai — természetesen csak elvben és nem a gyakorlatban — megegyeztek a közép- és a főnemességgel, a polgári peres ügyekben, a büntetőügyekben, birtokjogi vitákban és más természetű esetekben is a nemesi joggyakorlat szerint kellett velük szemben eljárni. Részint számarányuk miatt, részint pedig vagyoni helyzetük következtében ez azonban jórészt csak a nemesi kommunitások felállításával volt megoldható, amelyeknek létezése elsősorban ott mutatható ki, ahol a különben meglehetősen differenciált kisnemesség nagyobb számarányban élt. Amint a báródsági nemes kerület rendtartása esetében is láthattuk, a csekély vagyonú, sőt sok esetben gyakorlatilag vagyontalannak tekinthető nemesség esetében a peres és más természetű jogi ügyek intézése a vármegye törvényszéke előtt olyan anyagi megterhelést jelentett, amely meghaladta a nemesi háztartások teherbíró képességét. Éppen ezért jobbnak látták, ha a kisebb horderejű peres ügyeiket egymás között, természetesen a törvényes követelményeknek megfelelően intézik el. Mindez egybevágott a nemesi vármegye érdekeivel is. A bárósági nemes kerület rendtartásához jó párhuzamként kínálkozik a biharnagybaj omi, illetve a szerepi nemesi kommunitás szervezeti felépítése és közigazgatási-ítélkezési gyakorlata, annál is inkább, mert ez utóbbi is Bihar vármegyéhez tartozott, s megszervezése időben is egybeesett a báródsági nemes kerület újjászervezésével. 1 4 A biharnagybajomi statutum bevezető szakasza a nemesi kommunitás felállításának szükségességét a következőkkel indokolta; „minthogy a Vármegyén 12 A különbséget viszont aláhúzza, hogy a báródságiak nem közvetlenül a vármegye, hanem a járásbeli főszolgabíró fennhatósága alatt állottak. A túrmezeiekre lásd: Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1488-ig. I.— III. (Pest, 1868.) II. 418—420. 13 Vö.: Magyarország története 1790—1848. 5/1 k. (Bp., 1980.) 485—487. 14 Rettegi Istvánné: A szerepi „Nemes Communitas Protocolluma" (Adatközlés). A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1971. (Debrecen, 1972. Módy György és Orosz István közreműk. szerk. Dankó Imre) 91—122. 173
