Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A báródsági nemes kerület rendtartása a XVIII. század végéről

akkor lehetett és kellett kivételt tenni, ha a tisztségviselők ellen komoly és súlyos panaszok merültek fel. A főhadnagy leváltása ügyében azonban csak a járásbeli főszolgabíró tehetett intézkedést, az alhadnagyokat és az assessorokat pedig a főhadnagy elnöklete alatt válthatták le. Az új tisztségviselő megválasztásának joga azonban — a fentebb már ismertetett módon — továbbra is a nemesi kommunitások jogában állott. A tisztségviselés azonban nem volt egyértelműen népszerű feladat! A báródsági statutum ugyanis arról is rendelkezett, ha a törvényesen megválasztott tisztségviselő megbízatását nem akarná vállalni, akkor pénzbüntetésre kell ítélni. Erre egyébként az analóg példák tucatjait lehetne felsorakoztatni. A büntetés a hadnagy esetében négy rénes forint, az assessoroknál két rénes forint, a káplároknál pedig egy rénes forint volt. Abban az esetben pedig, ha a hadnagyok által a gyűlésbe hívott assessorok kellően nyomós ok hiányában nem jelennének meg, büntetésük fél forint legyen, amelyet a „köz Cassába" kell befizetni. Egyértelmű következménynek kell tartanunk, hogy a büntetéspénzek ügyében felmerült egy báródsági közös pénztár kezelésének szükségessége is. A rendtartás e kérdésben úgy határozott, hogy az írástudó hadnagyok és assesorok közül kell a pénztárost megválasztani, a jelölés joga azonban a főhadnagy hatáskörében maradt. A választott tisztségviselőnek kötelessége volt — kellő számadás terhe mellett — a pénztárból a tanácsbeliek utasítására a közszükségletek fedezésére bizonyos összegeket kifizetni, illetve a jegyző (actuarius) járandóságát kielégíteni. A báródsági statutum a polgári perek lefolytatásának rendjét a következőképpen határozta meg! Apróbb ügyekben és kisebb panaszokban az első fórum és egyben az ítélőbíró is az alhadnagyi szék volt, az alhadnagynak tehát jogában állott döntéseket, ítéleteket hozni, de csak abban az esetben, ha azt a kerületi actuarius (jegyző) írásba foglalta, s azt a legközelebb tartandó főhadnagyi széken ismertette. Amennyiben az itt hozott ítélettel az egyik fél elégedetlen volt, jogában állott azt a főhadnagyi szék elé terjeszteni, amely így tehát a másodfokú bíróság szerepkörét is betöltötte. A súlyosabb esetekben azonban az első fórum már a főhadnagyi szék kellett hogy legyen, s itt mind a felperes, mind pedig az alperes minden kibúvó keresése nélkül köteles volt megjelenni. Amennyiben az alperes az idézés ellenére a törvényszéken nem jelent meg, a haza törvényei értelmében a felperes egyik vádpontjában mint makacskodó (contumax) eleve elmarasztalódott. A per tárgyát képező vagyontárgyat — az esetleges fellebbezéstől függetlenül — a bírósági döntés meghozatala után a nyerteseknek át kellett adni, huszonöt forinton felül azonban, fellebbezés esetén, végrehajtást nem lehetett eszközölni, hanem az egész ügyet a fellebbező (apelláns) fél költségével Bihar vármegye törvényszéke elé kellett terjeszteni. Ha az érdekelt fél az ottani ítélettel sem volt elégedett, az ügyet a királyi ítélőtábla elé terjeszthette. Az erőszakosság és a rágalmazás (violentia és dehonestatio) büntetését a rendtartás huszonöt forintban állapította meg, úgy azonban, hogy mindkét fajta peres ügylet esetében a költségek a báródsági közös kassza javára megtérüljenek. Az erőszakosság vagy bármely más sérelem ügyében intézkedőknek díjat állapítottak meg, a sérelmet szenvedő pedig négy rénes forintot kapott. Az összeg viszonylagos alacsonyságát a rendtartás azzal indokolta, hogy a nemesség felesleges megterhelése ezáltal is csökkenjen. A kisebb büntetések esetében az összeg fele részben a felperesé, fele részben pedig az ügyben intézkedőké kellett hogy legyen. Kiskorú személy azonban a hozott ítélet ellen nem fellebbezhetett — a báródsági statutum ezt tizenöt éves korban jelölte meg — s ha mégis ezt cselekedte, akkor vesszőbüntetésre (!) ítélték. A rendtartás bizonyos előírásokat tartalmazott a határhasználat terén is, így tehát annak gazdasági vonatkozásai is vannak. Akik ugyanis a tilalmast a nemes vármegye parancsolata ellenére megrontanák, a vetésekben, kaszálókban 171