Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Détshy Mihály: A pocsaji Rákóczi-udvarház
Erdélyből is küldtek cserépvetőket. Kolozsvárt 1646. július 9-én jegyezték fel két szebeni mester kiutazását, két segesvári, cserépcsináló Péter és társa hazautazását pedig október 3-án. 4 3 1647-ben ismét szebeniek érkeztek, május 12-én Kolozsvárt hét téglacsináló átutazásáról írnak Cserepes Simon vezetésével, de visszautazásukkor október 5-én három téglavető mellett három cserépcsinálót neveznek meg, Györgyöt, Andrást és Sebestyént. 4 4 Hetessy 1647. július 10-én, majd 22-én jelentette munkájukról: „czerepet husz Ezöröt akarnak Egetnj az Czerep vetők ottis az haznal vagion tizenket Ezör". Debreczeni viszont aggódva írta július 31-én: „az Chierepek dolgabanis vagion fogiatkozas mert elegh nem lezen, s, az mi vagionis mégh egetetlen benne, aztis azért hogy mindgiarast egessek magat oda kwldtem az Uduarbirot ne hadgia towab halaztani". Az égetésről csak szeptember 6-án számolt be a számtartó: „A haz Fedelere eggetik immár Abranban cserepet egy kemenczevel. A kemenczeben egy 12000 Csereph ter. Annak felet most el hoztak. Viszontak a maradekiatis most uyobban el hozzak. Az egetetlen cserepet penigh az cserepesek Immár egyvegben es egymás utan naponkent egetik". A cserépvetők talán ábrányiak, de inkább erdélyiek lehettek, akiket több helyre is kiküldtek. Mint az idézett levelekből megtudtuk, a cserép minősége nem volt megfelelő, és ezért ki kellett cserélni. A cserép elkészüléséig gyékénnyel akarták ideiglenesen befedni az épületet, amint 1647 július 17-én írja Hetessy: „Azon kiuül miuel kelljen födnj magam sem tudom megh, mert gykenjel io volna Czak az Arattatasat tudnám kiuel". Az építkezésen számottevő mennyiségű vasat is felhasználtak kisebb nagyobb szegektől eltekintve boltozati vonóvasak, rácsok, pántok alakjában. Hetessy 1648. május 25-i levelében is hangsúlyozzza : „az Epiteshez vas kiuantatik ... Anélkül az epulet nem lehet". A zsindely- és lécszegeket általában készen vették az építkezésekhez. De az udvarbíró 1647. április 10-i levele szerint az ablakrostélyokat is készen szállították ide a Váradtól délre fekvő Vaskoh községből, amely — mint neve is mutatta — a bihari vaskohászat és feldolgozás egyik központja volt a tőle délre található Belényessel együtt. „Az 24 vas Rostelyokátis elhoztak Vaskorul" — írja ekkor Hetessy, majd július 10-én jelenti: „Vaskorul az melj 14 Masa vasat Ennek előtte paranczolt volt adatnj igen keues vagion benne mind az Épületben ment... honnad kel várnom Jo Idejen tudhassam hozza tartanj. Lecz Szeget megh Ezört adtanak Vaskorul azt Irta az vaskohj prefectus hogy mostan töbnek szerit nem tehette vala". Július 22-én újból jelentette: „Leczszegh vtan is elkültem Vaskohra ... Vaskorul hozattam Leczszeget N 900 ... Az Eöt masa vasatis megh írom, hogy mjkor küldgiek raja". Bádogot csak a tetőcsúcsok gombjaihoz használtak, ezek és talán az ablakrostélyok mázolására festék is kellett. 1647. július 22-én ír ezekről is az udvarbíró: „Az gombokra plehet kellene honnad hozassak. Zold fösteket Verösset es mas felet kyuantatik most kellene keglmes Aszoniom szerit tennj ... festeket plehet igen szorgalmatossan kellene". Az anyagok megszerzésénél is több gondot okozott a szállításuk. Ehhez elsősorban az igás állatokkal rendelkező jószágbeli fogatos jobbágyok munkája jött számításba. Ez azonban meglehetősen korlátozott volt és tovább korlátozódott olyan időszakokra, amikor a mezőgazdaságban nélkülözhették. Az 1644. évi hadjárat következtében az igavonó állatok száma egyébként is erősen lecsökkent. Ezért mindig gondosan mérlegelték, vajon a fogatos robotmunka vagy a pénzért fogadott béres szekerek alkalmazása gazdaságosabb és ésszerűbb-e a szállítások43 Kv. Sz. 24. XV. 107. o. 1946. júl. 9.: „Erkezenek Szebenből 2. Chierep Chinalok, Mennek Poczaiban", lásd még 204. o. U. ott, 339. o. 1646. okt. 3.: „Érkezek Segesvarat lakó cierep cinalo Peter pociaibol másod magaval megien haza"; lásd még 440. o. 44 Lásd 42. jegyzetet. 114
