Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Détshy Mihály: A pocsaji Rákóczi-udvarház
kiczint de ismegh az Arterlar Magister sem keduelj azt, nem tudom miért vgy vagion hogy maga lassub dolgu de a' paranczolasban gyorsab vigiazob." Július 22-én már dicséri is munkájukat: ,,Az Nemetekis az ki kezülök Egesseges Jol dolgoznak, sebben most kettő heuer az Barbeljnal Egy maga Degevel holt meg." A németek napszámbérért dolgoztak, amint Hetessy október 8-án írja: „pénz dolgabul prefectus vramnak írtam volt Eo keglme azt Irta hogj a menji az naponkent való fizetesek az nemeteknek az Joszag prouentusabul Érkezik anj pénz .. . pénz nelkul penigh czak Egy nap sem dolgozik". Munkájukat csak október végén szüntették be, amikor az időjárás miatt nem dolgozhattak már tovább. Október 30-án jelentette az udvarbíró: „Egy Ejel vgian nagy hidegh hauas Esső lőn vgy hogy maj napis majd Estigh tartót semi vttal móddal megh nem tarthatam őket hogj oljan ruhatalanok hanem elmenenek dolgokat felben hagyuan, a mi azt nezj arokal mind környül vettek." Téli szállásukról, valószínűleg Erdélyből 1648. április 27-én érkeztek vissza Hetessy május 1-i jelentése szerint: „Az nemetek 27 Mensis Apr. fogtanak az dolgozáshoz es az uta mindennap munkalodnak. Onadbul az mely eleotek jaro volna be hozattam annak mostis napiaban adok d 36 másik az ki onend belől Jott annokis Anit, azon kivul az 48 Nemeteknek d 24 penze." Levele végén még hozzáfűzi: „Az nemeteknel fegyuerek nalok vagion nem vgy mint az elmúlt Esztendőben hogy el szedtek tülök ... legien keztők erőssegh felelöm tudgianak ki meliktul tartanj. Nemely közülük igen Embertelen. Varadot ők el kerültek hogy fegyvereket ott ne hadgiak." Május 25-én ismét írt munkájukról: „Az musketolios Nemeteknek az föld Epitesen való dolgozásokat elege Jol múlik allandosagat En nem tudom mint leszön az koprular ők tudgiak." Az erődítés egyes részleteinek megoldásában — talán Maxell korábbi utasításai alapján — káplárjaik döntöttek, mert Hetessy még hozzáteszi: „az kopral mondgia hogy miczoda meljsegenek köl lennj az fundamentomanak", majd ismét: „azt mondgia az kopral hogy az kis ayto aminth vagion ott hadgia és az nagy kapu alatis mas Czatornat". Előző levelében így jellemzi őket: „az Epitesnek formalia felől houa hamareb tudosiczon miuel az nemetök igen fortelios Emberök hogy őket mas dologra fordítana Ember hanem czak az mitt akarnak". A németek 1648 őszén befejezték munkájukat. Valószínűleg közülük valók voltak a „4. Bastya rakó Nemetek", akik október 3-án érkeztek Pocsajból Kolozsvárra, Gyulafehérvárra menet. Október 26-án jegyzik fel Kolozsvárt a többi érkezését: „Érkezének valami 50. vagy 60. Nemetek kik Poczaiban dolgoztak ez nyáron." Velük volt „Capitanyok es Szállás osztojok" is. 3 9 További útjukat nem ismerjük. II. Rákóczi György, most már mint fejedelem, november 21-én Debreczeninek írt levelében így intézkedett további sorsukról : „Az Eötven Muskotelyosokat mys Patakra irtuk, hogy kelletik vinni; El ne boczatassa kgd a Nemet Rabokat hanem inkab jo gondviseles alat küldgie be." Végül is Ónodon tölthették a telet, mert 1649. február 9-én Rákóczi Zsigmond utasította Debreczenit: „Az melly nemeth Rabok ott vadnak az kik Onodbol el szeoktek voltt", küldje Gyulafehérvárra. Az építkezésnél a legtöbb gondot és nehézséget az építőanyagok beszerzése és helyszínre szállítása okozta. Pocsajban és közvetlen környékén a szükséges anyagok egyike sem állt rendelkezésre, többségüket viszonylag nagy távolságról, úttalan utakon kellett ideszállítani. Érthető, hogy Debreczeni már az első tervezgetésekkor megírta: „ez jeoweo eztendeoben ciak kezeolnenek, keowel, Teglawal, mezzel hozza, s, favalis". A későbbi levelek tanúsítják, hogy a nehézkes anyagszállítás gyakran okozott fennakadást. Legnagyobb tömegben terméskövet használtak, hiszen az alapokat és valószínűleg a falakat is ebből rakták. A kő lelőhelyét a levelekben nem említik, 39 Kv. Sz. 25b. VI. 260. o. 1648. okt. 3.; u. ott, 287. o. okt. 26. 111
