Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Détshy Mihály: A pocsaji Rákóczi-udvarház
tyák koronájára szánt palánk karóit tehát még az év elején vágatta, mégpedig kiadott minta, „forma" szerint. Majd folytatja: „az külső föld toltese melyet (ti. mellett) ualo ko fal a mint a Czarpaia vagion kő falnak kel lennj mert anélkül nem leszön Jo annak penigh ... hogy miczoda meljsegenek köl lennj az fundamentomanak az köveinek ismegh alab kellene lennj de azon az heljen annj meljen Fogh Epitenj az földnek mi volta miatt hogy ket olnj légien az uiz benne, Anak penigh feles sok kő kellene". A földsáncok lábát eszerint kívülről a rézsű tövében, „amint a scarpája vagyon", kőfallal támasztották meg az árok felől. A kőfal alapját természetesen az árok fenekénél mélyebbre kellett rakni, az árkot pedig olyan mélyre ásták, hogy két ölnyi, azaz 4 méter magas víz állhasson benne. Az udvarbíró a sánc belső oldalán készült csatorna feltehetően végső megoldásáról is beszámolt ekkor: „Az haznal az Czatorna czinalast azt mondgia az kopral (ti. káplár) hogy az kis ayto aminth vagion ott hadgia es az nagy kapu alatis mas Czatornat". 1648. június 26-ról maradt ránk az udvarbíró utolsó részletesebb beszámolója az erődöv építéséről: „az kapun belől poczaj felől való bastiat az Eperfaigh föl raktak jmar felieb nemis rakia hanem azt helyben hatta mind Czatorna es Egyéb fajaval az ki ahoz ualo kiuantatot volna most ismegh az Erdőre kultem annak való fajaer kültem njolcz szekereket aual megh Erkezuin az másik bastiaiais hamar elkeszül czak az hantot giőznem hordatnj". A fentiek szerint ekkor az ÉK-i földbástya utolsó simításait végezték a palánk felállításával és „hanttal", gyeptéglával való burkolásával. Kétségtelenül a már elkészült erődítés egyik bejáratáról ír még Hetessy 1649. október 25-én: „az kastély kapuiat fabul Czinaltattam meg es egy feluono kaput czináltattam mind Az altal iaro hidat untalan czinaltatom vgian de az nagy sok aruiznek miatta ugian igen baios gatt (?) mert ahul szarazon kellene lénye mint vontato sáros igen". A hidakra vezető töltések, gátak gyakori átázása miatt ezeket utóbb hidakkal pótolhatták fokozatosan, mert a fejedelemasszony 1650. április 4-én így ír erről: „Az hidnak nem letele nekünk lenne karos, ha nem csinaltatnankis ... az Pocsay hid ollyan nem volt, mint most, mert az hol Gát voltis mind hiddal csinálták meg". Az 1648 után egyre ritkuló jelentések már csak sejtetik az épület fokozatos befejezését. 1649. augusztus 16-án Hetessy a még hiányzó ajtószárnyak készíttetéséről és leendő felszereléséről ír: „Imar az melj Aytok az házon vadnak azokon az kik ayto felek vadnak Az varadj Aztalosokal kezdettem volt Czinaltatnj hanem Imar vgian ki hozatom had czinaliak aytokat raja. Az Aytohoz sark vasajnak foglalasara On kellene, honnand kiuantatik hoznj". 1650 nyarán az udvarház lényegében már készen, lakhatóan állhatott. Szeptember 15-étől 19-ig a fejedelemasszony Pocsajban időzött, és minden bizonnyal az udvarházban szállt meg. Kisebb nagyobb hiányokat azonban még pótolni kellett, mert november 3-án új magyarországi prefektusának, Klobusiczky Andrásnak így ír: „Az Pocsay Vduarbiro itt leuén meg hadtuk neki, hogy az avtoknak és kemenczek allyanak való keöuekert el külgyön ... kegd azért adasson oda 3. ajtónak, s- ket kemencze allyanak való keöueket, s- az Uykeresztyen Fazekastis külgye el, oda nem kell kalyha mert elegendeő vagyon". Űjabb ajtókra és cserépkályhákra talán utólagos átalakítások miatt volt szükség. Utóbbiakhoz „kályhák", csempék a helyszínen voltak, a pataki „habán" fazekasnak ezekből csak raknia kellett kályhákat. A levelekből és Szalárdi leírásából sajnos nem kapunk egyértelmű tiszta képet az udvarházról. Több utalásból arra következtethetünk, hogy az örményesi udvarház mintájára épült meglehetősen egyszerű megoldással. Az elnyújtott téglalap alaprajzú épület három szintjén egy-egy helyiségsor húzódhatott, a felsők előtt feltehetően tornác, amelyről a helyiségek nyíltak és amelyre azzal párhuzamos tengelyű külső lépcső vezetett. Az épület hátsó vagy egyik véghomlokzatához kapcsolódhatott a kétszintes árnyékszék. A pince bejáratául az egyik homlokzat elé gádor épült. Egyszerűek lehettek a homlokzatok is, amelyeket csak 105
