Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)

jőve nemcsak bőségesen öntözik a vidéket, hanem ivásra is egészséges vizűek, és gazdagok nagyon pisztrángokban. Földje a gabona minden fajtájának jó, ám­bár a hóval borított Kárpátok alkalmatlanok, mivel a nedvességnek nem örül. Gyümölcs sehol sem terem ízben és formában ennél kellemesebb. Románok lak­ják kevés magyarral keveredve, messze híresebb lenne, ha nagyobb települések tartoznának hozzá. Merném megerősíteni, ha az úr, akinek engedelmeskedik, jelenléte gyakoribb lenne, nincs olyan fekvésű hely, amellyel Belényesünk kel­lemességben ne lenne összehasonlítható. Mondják, hogy Béla király, akit, mi­közben itt megszállt, a hely nem ismert kellemessége meglepett, és hogy az ő vadászatára rendelt és tiltott nyesteket bírt, ezért a helyet Belényest-nek ne­vezte. Ugyanis így nevezik magyarul a martes-t, ámbár vannak, akik úgy vélik, hogy a bölények nagy tömege miatt, amelyet a magyarok Belyén-nek nevez­nek, ered a belényesi járás elnevezése. Ügy látszik, sokat segített ebben az a tör­ténet, amely azt mondja, hogy IV. Béla idejében az urak magános lovai szaba­don kóborolva erdeiek lettek, a sörényes négylábúak ezzel a fajtával a Kárpá­tok hegyeit elözönlötték, (a.) Ki kételkedhetne tehát, hogy az idők viszontagsá­gaitól szétszórt ökrök elsősorban azokban a hegyekben szétszéledve erdei bö­lények lettek? Vajon valóban azt az állatfajtát lehet a mai napig megtalálni itt, nem lehet könnyen eldönteni, mivel a hegyekben iszonyú nagy és áthatolhatat­lan berkek vannak. Egyébként a vadállatoknak igen sok fajtája él itt, amelye­ket a lakosok tudatlansága nem tudott megkülönböztetni. Ugyanis a románok, amint másutt már mondtuk, tudatlanok és műveletlenek. Sok falva van és any­nyira sűrűn, hogy bármely lakható helyen egymástól alig ezer lépés távolságra három négy falut lehet látni, sőt nemcsak a völgyek vannak tele falvakkal, ha­nem a hegycsúcsok és a hegygerincek is kalyibák módjára kapaszkodó házakat mutatnak. Ezért, ha valahol, itt van a falvaknak bősége, de hitványak, kicsik, senyvedtek és kalyibákhoz hasonlók. XI. § Belényes a járás székhelye, egy tehetős, népes nemes város. A járás köze­pén fekszik, sík és kedves, minden tekintetben kellemes hely. A Körös folyja körül és a várossal egy nevű patak, amelyek a város végénél folynak össze. La­kosai magyarok románokkal keverten, ezért mindkét nyelvet már gyermekko­ruktól kezdve tanulják. A püspök lakóhelye valamivel díszesebben épített, még­is most akarja megújítani az első kardinális. XII. § Jánosfalva ezer lépésre Belényestől a Körös partján, gazdag lakosai van­nak. Sonkolyos az előbbinek szomszédja, hasonló sorssal és lehetőségekkel. Patrany a folyó másik oldalán fekszik. Újlak hasonlóan ugyanazon a helyen, ahol a hegyeken átjövő idegenek Be­lényes vidékére leereszkednek. Szudrics Belényesen túl, ezer lépés távolságra, magaslaton elhelyezkedő né­pes falu, a Királyné pataka folyó folyja körül. Köszvényes Szudrics környékén, termékeny helyen. Vaskoh egyszerű falu, de a vasművességéről említésre méltó. A lefolyó Kö­rösnél egy síkságon fekszik, a felmagasió hegytől finoman elváló dombocska mellett. A domb végénél van a vasgyártáshoz szükséges kunyhókkal felszerelt 96

Next

/
Thumbnails
Contents