Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)

püspöki műhely épülete. Körülfolyja azt a Fekete Körös, a domb másik részéből folyó Boj patakkal kézzel vájt csatornával van összekötve a dombocska mellett, vizük jó és megfelelő, alkalmas malmok hajtására, a vaskohók számára szintén alkalmassá lett. Bizonyosan nem áll meg soha a Körös miatt, sem a jég nem fogja be a Boj patak melege miatt, ahogyan másutt már ismertettük, hogy ez meleg vizet szállít. Ezért örökösen nappal és éjjel kalapálják és formálják a vasat az erre készített kettős kalapácsok, pörölyök. A nyers anyagot a közeli hegy oldalairól szállítják, ahol akkora bőségben található, hogy elmondhatjuk, a föld csekély mozgatásával teljes szekereket megtölteni mindennapos gyakorlat. Három fajtája van, a barna, a vörös és a sárga, amelyek elkülönülés nélkül összekeveredve tartalmazzák a vasat. Az egész munkát a románok szorgalmassága végzi. A munkát részekre osztják, egyesek szekerekkel a nyers anyagot hozzák, mások az elhozott anyagot kohókban megolvasztják, és a kifolyt vasat szünet nélkül kalapálják különböző formákba néhány német és cseh mester segítségével, akik a munkákat irányítják. Rézbánya Vaskoh vidékétől csaknem egy mérföld távolságban egy mély völgyben levő egyszerű falu: só vagy bányaváros volt egykor, lakosainak kőből épült házai voltak, amint szerte a nyomok és romok mutatják. Kisbányának hívták a régiek, amint Köleséri mondja a Auratia Rom. Dacic. c. műve első fejezetének 49. lapján. Ugyanis nem tudta elősorolni, hogy mindaz, ami a rézművességhez szükséges, itt bőségesen megtalálható? A szomszédos hegyből leereszkedő bő és állandó vizű patak mindenfelé alkalmas kanyarokkal, úgy alkalmazkodik és kívánság szerint odafolyik a forgó malmokhoz, aztán ismét összegyűlve egy mederbe, az egész falun átfolyik. Mindenütt a kemencékhez megfelelő fák látszanak, a rézhordozó hegyek a szomszédban vannak, amint a rézbányák mutatják, amelyek közül néhányat felújítani már elrendelt Csáky főkardinális. A többit a mesterségeknél elmondtuk. Poiana egyszerű falu a Körös forrása körül. Egyszerű román lakosai vannak, akik azonban értenek az aranymosáshoz. Ugyanis, ahogy rohan a Körös, árkokat ásnak, a rómaiak szokása szerint, vízároknak nevezik, ezeket leterítik szőrős, kemény pokrócokkal, amelyek az aranyat visszatartják. Az oldalakat deszkákkal elzárják, így a meredeken át késleltetik, miközben úgy folyik át az árkon, hogy az arany visszamaradjon. Ezért, miután lebocsátották a vizet, kimossák az iszapot, amely a mélyben leülepedett, egészen addig, míg az arany tökéletesen előtűnik. Egykor hatvan napig három-négy aranypizetumot gyűjtöttek, ma alig két hétig tart kevés értékkel. Ebből a vidék urának tizedet fizetnek. 1726-ban semmi sem került elő az év szerfölötti szárazsága miatt. A Felix fürdőkről I- § A moraviai Hocvaldensből származó Felixnek Helcher Felix főtisztelendő úrtól, garábi préposttól, aki 1711. évben premontrei rendje által küldetett a prépostságuk kanonokjának, aki a fürdőket akár építette, akár újjáépítette — mondjuk. Tudniillik az a hagyomány, hogy a régi fürdők itt Magyarország királyáé Szent Lászlóé voltak, amelyeket a bekövetkező idők leromboltak, ami hihető, és a törökök idejéből maradt fenn valami csatorna, akik igen szerették a fürdőket. Azonban a törökök ideje után Farkas István a váradi káptalan prépostja 97