Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)

Tizenkét évesnél alig nagyobb korban mennek férjhez. Ugyanis aki a húsz évet felülhaladta tévesen azok közé a lányok közzé sorolják, akik már nem szülhetnek. Ezért siettetik a házasságot, ámbár a férjek gyakran harminc évesnél idősebbek, amikor megházasodnak. Ezért minél fiatalabbak a menyecskék, annál inkább pajkoskodnak, miután a férjek elgyengülnek és elerőtlenednek. Általában udvariasak, vendégszeretők és kedvesek mindenkihez, különösen, ha a nyelvüket beszéli. Minden igen csekély értékű, maguk kevéssel is megelégednek, könnyen megosztják az élet hasznait az idegenekkel. Hatszor tartanak évente hetivásárt, az előadó és vevő népnek akkora a sokasága, hogy Magyarország Tiszán túli felvásárló helyének lehet, sőt kell mondani. Egykor gazdag és tehetős polgárai voltak. Oláh Miklós megemlékezik az ő idejében egy polgárról. Bíró Gáspár volt a neve, akinek több mint százezer ökre volt. Ki csodálkozik? Öntötte ugyanis a bőséges legelő. A föld mindenütt kövér és termékeny mindenféle gabona számára, a búza különösképp dicséretre érdemes. Olyan nagy a termékenysége vagy a haszna, hogy búzaalja helyett búzát ad. A réteknek olyan a bujasága, hogy a növények nagy magassága miatt gyakran a hátrább menő nem látja az előtte haladó szekeret. A föld trágya nélkül sem szűkölködik, ezért, ahogy az érett naptól felmelegedik, és azután a záporeső megöntözi minden gyümölcs nevelésére alkalmas. Hogy ha a szíciliai vetéseket és Gangarát, más költők gondolataiban megénekelt helyeket hasonlítod össze, bárhogy is akár Gades szigetéről, akár Ida csúcsáról Mylere fordítva a dicsőséget, ezekről minden csak mese, Debrecenről viszont a lehető legbiztosabb és kétségtelen. Ezért a természet annyi jótéteményével felruházott városnak egykor gazdag és igen tehetős férfiai voltak, akik azonban az idők méltatlansága miatt úgy lecsúsztak, hogy ha egyiket vagy másikat tehetősebbnek lehet is tartani, az összes többi szegény, alig bírnak többet mint amennyi az életük fenntartásáhoa szükséges és a kivetett királyi adóra elég. Ugyanis a királytól és a főrendektől távol lévén, szerencsétleneket kimondhatatlan módon gyötrik. V. § Azonkívül fában szenvednek hiányt. Ami erdőjük a város határain kívül van, az épületek szükségleteire és valamiféle díszként őrzik. Tudniilik észak felől simul hozzá szépen, míg többi részein szétszórt kertek övezik, gyümölcsfákkal és szőlővel teleültetve. Innen asztali fogyasztásra elég kellemes bor kerül ki. Folyóvíz hiányzik ugyan, de vannak egészséges és hideg forrásai. A várost csekély mélységű árkok övezik, a mélyükről felemelt sáncokkal, amelyeket hat kapu metsz át. A város egész birtoka a legszebb síkságon terül el, kerülete 15 mérföld. Itt bolyonganak a polgárok állatai, kunyhókkal szétválasztva, hogy azt lehet hinni, ezek tulajdonképpen falvak. Ha ezt a várost nem bántanák, Magyarországon mind közül a legnagyobb és a leggazdagabb lenne. II. Várad I- § Város Magyarország határain, azon a részen, ahol Erdély Provincia a Körös — mint mondják a Sebes — völgyén keresztül csatlakozik. László úr alapította, mint mondják isteni közbenjárással megintve, amikor ezen a földön vadászott. Ugyanis amikor szerencsésen befejezte a háborúkat, amelyeket részint a 75