Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)
Veér, Bebek, Hédey, Telegdy, Pázmán, Bocskay, Baiomiy, Bornemisza, Esztari, Apród, Csibak, Ugray, Nadányi, Drágffy, Komisch családok és többen mások, akik az idők forgatagában elpusztultak, csak kevesen maradtak fenn. SPECIÁLIS RÉSZ I. Fejezet A városokról, várakról és mezővárosokról I. Debrecen Az a vélemény, hogy Debrecen eredetét a szarmatáktól veszi, akik, amikor ezekre a földekre értek, a föld termékenysége és mindenfajta gyümölcs bősége miatt, amelyeket termett a vidék életét Dobri dzen jónapotnak nevezték, a germánok szokása szerint, akiknél a jó nap, ein guter Tag, örömet és szerencsés életet jelent, mint mondják: last einen guten Tag machen, ez: cselekedj, hogy örömet szerezhessünk magunknak, ugyanez wir haben lauter gute Tage. : Életünket boldogan és csupa szerencsében éljük. Mások inkább a dobra cena-ból veszik Debrecen eredetét — ez kis érték — tudniillik, amikor a szarmaták megérkeztek ide, azt láthatták, hogy mindent alacsony áron kínáltak eladásra, a Dobra cena anyanyelvi szavukat messze széthordva, a helyen rajtahagyták vagy rátették az elnevezést. Bármint is véljük, igencsak úgy van, hogy a szarmaták népe, amely egykor elpusztult a népek oly nagy vándorlásában, ha nem is építette fel Debrecent, miután elhelyezte itt a kalyibáit, feltétlenül itt maradt és valameddig itt élt. Ugyanis egyáltalán nem volt azonnal a nagysága olyan mint most, hanem először kalyibák voltak itt-ott elhelyezkedve a mező síkságán, azután úgy vélem, a szomszédság miatt egyre inkább kölcsönösen összekapcsolódva a város egyetlen testébe forrtak össze. II. § Nagyságban mindig felülmúlta a Tiszántúl többi városát. De azért, mivel nagy volt, az idők sok viszontagságainak kitéve, különféle nyomorúságokat próbált. Gyakran háború, máskor tűzvész pusztította el. Nem kell beszélnem a kunok és a tatárok háborúiról, amelyek Debrecent végszükségbe vitték, akárcsak a későbbi időkben az 1564. év körül Balassa Menyhért, amikor Erdély fejedelmének, akit akkor szolgált, igyekezvén kedvében járni, csapott le rá, csaknem teljesen felégette Debrecent (a ). Miután megerősödött, 1640-ben gyújtogatok ismét tüzet dobtak rá, több mint nyolcszáz házat emésztettek meg a lángok. Eközben belháború lángolt fel, amelyben Strasoldo a katonai erény példáját adta, amikor a kémek jeladását, akiket mint saját erőit Debrecenbe becsempészett, észrevette, késedelem nélkül összehívta német és magyar katonáit, és ámbár előbb megesküdött a polgároknak, mégis ellenségnek tekintve őket, kényszerítette és lerohanta, nem kis csapást hozva ezzel a vidékre. Mit mondjak a pusztításról, amellyel Caraffa ideérkezve sújtotta a polgárokat. A közeli polgárháborúban még gyakrabban dobtak tüzet, amely most itt, majd ott pusztította el a város nagy részét. A minap is kétszer szenvedett tűzvészt, helyrehozhatatlan kár keletkezett. Tudniillik 1719-ben harmadrésze pusztult el tűztől, amikor felépült szépen, 1727. márc. 17-én 71 házra dobtak tüzet a gyújtogatok, majd ugyanennek a hónapnak a 27. napján többé-kevésbé 200 ház, a legújabban szép torony73
