Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)

folyókba. Amennyire bizonytalan, hogy honnan hozzák az aranyat, annyira nem lehet kételkedni, hogy a fekete üledék, amit Köleséri vasathordozónak nevez, az az arany fövenye, ami záporesővel zúdul le és keveredik össze. Tudjuk, hogy Magyarországon vannak bányák, ahol az aranyat vassal együtt bányásszák. Ha pedig a föveny, amelyet mosnak a hegyekből jön, az arany, amit belőle elkülönítenek, miért nem hasonló sem színben, sem anyagban, sem más tulajdonságban. És nem a hegyekben mosott arany különbözősége okozza, hogy nem hiszszük, a folyami arany is a hegyekből származik. Eltér ugyan alakban, és hogy a folyókban parányi csak, annak az az oka, hogy nem tudja másként kimosni, csak a nagyobb részek szétmálasztásával. Politikai rész A lakosokról és a hivatalokról Kivonat I. § A dákok az elsők között lakták ezt a vidéket: ezért Ptolemaeus Dacia néven jegyzi fel azt a területet, amely a Kárpát hegynél kezdődik, nyugatról a Tisza folyó, délről a Duna, északról a szarmata Európa zár be: feljegyzése szerint az erdélyieket, székelyeket, románokat és a magyarok nagy részét, akik a Lengyelország felé kitárulkozó földet lakják, dákoknak nevezi. Bár a galatákat, scordidusokat, akiket Athenius Laziumnál említ, nekem ide kellene helyeznem, de hazugságba nem akarok kerülni, mivel csak annyi biztos, hogy ezeken a részeken található egy hegy, amelyet a lakosok Kalotaszögnek, mint a galaták szöglete, neveznek, de valójában nem lehet azt hinni, hogy a magyarok Kalotája a galatáktól hátrahagyott szó lenne. Biztosabb az, hogy amikor a hunok Attylával Magyarországot keresték, ide jutottak; és nem kétséges, hogy az utódaik, amikor Chaba megosztotta őket, itt álltak meg. (a) Bármint is legyen, amíg Magyarországot itt a dákok és a gepidák, ott a jazigok birtokolták, ebben a részben is változtak a lakosok : a visszatért hunok pedig, miután elfoglalták Erdélyt, midőn látták, hogy Pannóniában Nagy Károly kegyetlenkedik, nem keltek át a Tiszán, hanem a part mentén helyezték el táborukat, és egészen addig ott maradtak, amíg Nagy Károly halálhírére felserkenve a szerencse reményét magukba nem fogadták. Miután pedig meghódították Magyarországot, ezeket a részeket Sabolcs vezér és Kendi szállta meg. II. § A magyarok, akik ennek a vidéknek legnagyobb részét birtokolják, kétségkívül az ő utódaik. Attól az időtől kezdve, hogy Sabolcz vezér a nemzetségét ideplántálta, utódai, akiket igen sok háború pusztított, a megyét szolgálták, kiváltképp a váradi vár védelmét, amit igen gyakran ostromoltak, majd visszafoglaltak, másokat is befogadtak, akik a városukhoz akartak tartozni. Ha valakik a Tiszántúlon elsők között voltak a műveltségben és a gazdagságban, ennek a megyének a magyarjai azok. Nemcsak a gazdagok, de a szegények is munkát adnak a betűknek. Békére törekedve háborút nem csináltak, hacsak nem kényszerültek. A jó gazdálkodást nem nézik kevesebbe, mint a hírnevet. A paráznaság főbenjáró bűn, az asszonyokat bármilyen kis vád fővesztésre vagy elválásra 64