Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)

meg, ezekbe vezették a hegyek meredek lejtőiről a vizet, és ott pokrócokat, gyapjúrongyokat és posztókat terítettek szét, hogy visszatartsák az aranyhomokot. Néhányan, bár nem sokan, ezt a módszert a mai napig megtartották, így a belényesi Poyana

ban lakók, akik nem annyira szorgalomból és életük fenntartása céljából, minthogy munkával töltsék el az időt, mintegy játszva mossák és választják külön az árkokba leülepedett homokot. Egyébként ezek a folyók igen gazdagok és alkalmasak aranyszállításra. Miután kimosták a fövenyt, előtűnik az aranyszemcse, amely különböző alakú lehet, kölesnyi, lencse nagyságú vagy babfeketényi és egy részük korpaszemcsényi, esetleg szinte alakot utánoznak. Mondják, hogy vannak, amelyek a mederben a fövennyel együtt születnek. Amikor — mondja Köleséri — a) a görgő arany molekulákat a föld fövenyes, iszapos, homokos részei felfogják, mintegy szitán mennek keresztül és a porból különféle alakokká nőnek. Általánosabb azonban az a vélekedés, hogy az aranyat az aranytermő hegyekből a záporesők és a vízfolyások sebes rohanású mosásai hozzák le, ezt erősíti a gyakorlat is és a parasztok szokása, akik az ilyen aranyat felkutatják és megszerzik. Ök akkor mossák legszívesebben a folyót, amikor a zivataroktól felduzzadt. Miután az visszaszívja a vizet, ami előző nap kicsapott belőle, rögtön a partra sietnek, deszkákat helyeznek mellé, és a lejtős gyapjúdarabokon keresztülöntik a vízzel kevert homokot, hogy leülepedjék az, amit a hegyekből kimosott és az áradással lezúdított — hiszik. Maguk a minap megkérdezett pojanaiak, akik a mosást végezték, válaszolták, hogy most nem tudják, mert a Körös a nagy szárazság miatt leapadt. Ez az 1726. év volt, amikor a Körös olyan alacsony és keskeny volt, hogy át lehetett gázolni az alig folyó habokon. Nemigen tetszik ez az igen kiváló Kölesérinek. Az aranyat ugyanis — teszi hozzá — b) amelyet a folyók partjainál vagy magukban az aranyat hozó folyókban találnak, alig látszik hihetőnek, hogy a zivatarok mossák ki az aranytermő hegyek lábaiból és rohanásukkal gördülnek le, mivel nem könnyű egyedül a víz folyásával a mélyből kimosni vagy kiszedni az aranyat, sem vízzel olyan messzire szállítani. Csalhatatlan ítéletet nyújtanak a folyami arannyal kevert fekete, vastartalmú üledékek, amelyet a mágnes kő is bizonyít, amelynek jótéteményéből megtisztulnak, készségesen ráfüggeszkedve, jóllehet vasérceket aligha lehet találni a szomszédságban. Ezenkívül, ami biztos ítéletét adja az aranytól súlyos homoknak a távolról nézők számára is, részben a színe, részben az anyaga. Azt pedig, hogy a súlyosabb göröngyökben a föld külső felületén gyakran található arany, bizonyára egyformán lehet a súlyosabb részek tapadásának és más különféle okoknak felírni. Előhoz a helyek közül, ahol aranyat mosnak olyan hegyeket, amelyekben meddő és érc nélküli nagy közök vannak, az arany, amit a folyókban találnak, különbözik attól alakban, mivel leveles, ez pedig kicsiny és alig különbözik a liszttől (c). Bármelyik is legyen, az igazat lehet bizonyítani. Nyilvánvalóan nem tagadom, hogy az arany a folyók medrében születik, de nem megyek bele annak tagadásába, hogy a záporeső mossa ki ömlésével és viszi bele a folyókba, amelyek a víz útjába akadnak a hegyekben. És ha nem is tudja kioldani és kimosni egyedül a víz folyásával a mélyből; de odaszállítani az aranymosó folyókba nem nehéz, amint a fövenyt szállító záporok mutatják. Ámbár zivatar után olyan erővel rohannak le a vizek, hogy nemcsak homokot, de sziklákat is leszakítanak és visznek magukkal. De ki nem ismeri a hegyek lejtőin a kövekkel kevert fövenyt? A kövek kavicsai között gyakran akad arany — mondja Plinius. d) Kiváltképp ahol omlások és hasadékok vannak, amelyeket mosnak az esők. Ugyanis gyakran olyan vad folyással rohannak, hogy semmi nem állhat ellent nekik, elviszik, amibe beleütköznek, messze távoli 63