Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)

A Sebes-Körös nevét vizének sebességétől kapta. Ugyanis annyira gyorsan fut, hogy rohanni hiszed, nem pedig folyni. Valósággal lerohan Erdély hegyeiből, és Fekete-tónál lép be Bihar megyébe. Amint a hegyeket elhagyta, erősen kanyargó folyással a megye legkellemesebb részét öntözi, nevet is ad neki: Keresvidéke. Elsoroljuk a helyeket, amelyeket érint: Lore, Csernohaza, Baratka, Sonkolyos, Bonlaka, Rév, Gögény, Kakucs, Tinód, Élesd, Lúgos, Czécske, örvény, Telkj, Posalaka, Pusztaújlak, Telegd, Vásárhely. Majd innen Váradhoz közelít, és azután Vadász, Keresztszegh, Kornádi és más falvakon keresztül folyik át Békés megyébe. Halban bőséges, de ásványokkal van teli, ezért ivásra egészségtelen. A váradiak úgy tartják, hogy a sok érc miatt egészségtelen ez a folyó. A vidék patakocskája a Pecze. A Papmezőn ered kettős forrásból, az első a Püspökfürdőből, a Somló-hegy aljánál buggyan ki meleg vízzel: a másik hideg vizet bocsát ki a Félix-fürdő felett a belényesi út mellett levő völgyecskében, de amikor a fürdőhöz érkezik, keveredve a fürdő vizével, melegedni kezd és miután Sz. Márton falu mellett egy másik forrással keveredik, vize már egészen meleg lesz. Bár minél távolabb megy, annál inkább lehűl, de Váradig még, amely fél mérföldre van, olyan langyos, hogy a jég, hacsak nem elviselhetetlen a hideg, a legritkábban szokta borítani. Ezért a régiek Kalonda-vizének nevezték, az oláhok által megváltoztatott latin szóval, akik egykor a meleget nevezték így. Várad alatt összefüggő mezőket választ szét szép medrével, és papírmalmokat hajt, majd Vadász és Palota falukat mossa, ott ömlik bele a Sebes-Körösbe. Ahol meleg a vize, ott hiányoznak a halak. Míg Váradon folyik, több malmot forgat. A Berettyó mocsaras és lápos folyó. A Risius-hegy bocsátja ki, a magyarok ezt Vörös Réznek nevezik. Amíg a hegy hajlásaiban nyomul előre, egyenes mederrel hasítja a partot, de amikor a síkságra ér, szélesen szétterül. Elsőként a magyaroktól Margiíanak nevezett helyet érinti, azt Vörös Abrany követi, túl rajta Sz. Job, majd Szent Imre, utána a másik oldalon Szalard. Ezen az oldalon Vaida távolabb van, míg a másikon Hodos közelebb. Itt már igen erősen kezd kiszélesedni, a sekély meder miatt sok pocsolyát és iszapot teremt. Kivált akkor létesít náddal, sással és kákával belepett mocsarat, amikor Félegyház faluhoz érkezik. Itt egyáltalán nem mély, de tele van áthatolhatatlan sárral. A falu alatt már a dombok közül a síkságra hömpölyög, amelyeknek kettémetszett völgyeit és hullámzó földjeit eredetétől egészen eddig folyvást öntözte. Ezután minél távolabbra folyik, annál sárosabb földet talál, amelyben összefüggő mocsárhoz hasonló medret váj. Ugyanis ott ágakra szakadásával, szélesen szétterülő vizével inkább állni látszik mint folyni, bár középen folyna, míg két oldalon a partok mintegy tartóztatják a lusta és tunya vizet. Félegyházától egészen Pelbardhidá

ig messze kiterjedt mezőket és szántóföldeket szel át, ennek vége Kismáriánál és Pocsajnál van, ahol az Érrel, egy hozzá teljesen hasonló patakkal egyesül, és innen még jobban szétterjedve folyik tovább Esztár mellett Gábor jánig, majd Berettyóújfaluig, és amikor Bakonyszöghhöz érkezik, végtelen mocsárban szétömölve megszűnik folyni, kivéve az év esős időszakát. Ez utóbbi hely körül tengeri gyöngyökhöz hasonlókat terem. Nekem Károlyi Sándor főispán mesélte, aki saját szemével látta, hogy egy Rapolczi nevű debreceni református pap a Berettyó tiszta gyöngyeiből, amelyet Bakonyszöghnél szedett, leányának pártát készített, azt régi szokás szerint viselik a magyarok. Rákokkal és teknősbékákkal tele folyik, nem hiányoznak a potykák, csukák és más halfajták sem, kiváltképp táplálja a lápi csíkot, mivel sáros és mocsaras. Nem is beszélek a vízimadarakról, a récékről, a szárcsákról, amelyeknek végtelen sokasága beborítja és beárnyékolja itt a vizeket. 58