Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - Mesterházy Károly: A sárrétudvari (Biharudvari) X—XI. századi temetők

vár határában (1061-ben a zselicszentjakabi monostor birtoka).

1

6 Természetesen ez csak olyan templom körüli temetők esetében lehet gyakoribb, amelyek bizonyíthatóan XI. századi eredetűek, bőségesen állt rendelkezésükre terület, pl. nem volt temetőárok. A másik körülmény, amely arra utal, hogy templom körüli temetőről van szó, szintén leolvasható a temető térképről és a leírásból. A kisebb fiúiskola udvarán levő temető térképe jól mutatja, hogy a sírok nagyon közel voltak a mai templomhoz. A leírás pedig arról tudósít, hogy ,,a templom felőli oldalon s a felfogott területnek egy harmadán már régebben nagy gödrök ásattak s azok tömve voltak tégladarabokkal annyira, hogy három kocsira valót kellett kiszedetnünk, ami a munkát késleltette; de csontok sem voltak itt rendben, hanem össze-vissza hányva, törve és zúzva s nagy részben meghiányosítva".

1

7 A falu mai református temploma ugyan csak mintegy 100 éve épült, de valószínűleg a korábbi templom helyén, s az is egy még korábbit követett, s így tovább a XI. századig.

1

8 De hogyan lehetséges, hogy már ilyen korán, feltehetőleg a XI. század közepén, második felében templom körüli temetővel találkozunk? Ez valószínűleg nem is olyan ritka jelenség. Néhány esetben bizonyítható is, hogy már a XI. században volt a falunak temploma, pl. Pród (1067), Hajdúszoboszló (1075: Szoboszlóvására), a Kaposvár melletti Keszi (1061). E falvak részben vagy egészben korán egyházi kézre kerültek, s így az is feltehető, hogy csak az egyház számára való eladományozás után épült templomuk. Udvari esetében azonban erről nem lehet szó. A korai templomépítést más jelenség magyarázhatja: a falu neve. Az Udvard, Udvari nevű falvak egy részéről bizonyítható, más részéről pedig valószínűsíthető, hogy ott a királynak udvarháza volt. Ezeken a helyeken királyi szolgálónépek és ezek vezetői laktak.

1

9 A királyi udvarházakban, curtisokban a XI. század közepén már számolhatunk templomokkal, mint amilyen I. Géza király udvardi (Komárom m.) Szent Márton tiszteletére szentelt kápolnája volt,

2

0 vagy a knyezseci (Bars m.),

2

1 és a zirci kápolna és templom.

2

2 Nyilván ezek sorába tartozott Sárrétudvari is. E falvak helyzete azonban változhatott, akár úgy, hogy a falut valamelyik vár alá rendelték, vagy pedig a király eladományozta magánföldesúrnak, esetleg egyháznak. Hogy Udvari mikor került magánföldesúri kézre, azt pontosan nem tudjuk megállapítani. Az kétségtelen, hogy 1322-ben a szomszédos Szerep monostora kegyurainak, a Zovárd nemzetségnek öröklött birtokai között szerepel.

23 Eszerint a szerepi monostor építési ideje előtti korban kaphatták itteni birtokaikat. Ez az időpont a XI. század második fele lehetett.

2

4 A sárrétudvari temetők tanúsága szerint a falu mai határában csak a X. század második felében tűnnek fel az első települések. Ezek helyét nem ismerjük, csak temetőiket. Kik voltak a terület első szállásbirtokosai? Erre sajnos nincs adatunk. Olyan régészeti leletek, melyek a X. század elejére utalnak, csupán Püspökladányból és Bihardancsházáról ismertek. Mindkét helyről olyan temetőt ismerünk, amely a X. és XI. században is használatban volt, bennük köz16 Bárdos E., Rég. Füz Ser. 1/31 (1978) 34.; Györffy Gy., Kaposvár az Árpád-korban. Kaposvár. Várostörténeti Tanulmányok. (Szerk. Kanyar J. Kaposvár, 1975) 68. 17 Simon i. m. 219. 18 Genthon L, Magyarország művészeti emlékei. II. (Bp. 1961) 253. 19 Györffy Gy., István kirány és műve. (Bp. 1977) 234. 20 Györffy Gy., az Árpád-kori Magyarország Történeti földrajza. (Bp. 1963) 238.; Knauz F., A Garan melletti szentbenedeki apátság, (Bp. 1890) 26, 215. 21 Györffy történeti földrajz I. 443, 452. 22 Dax M.—Éri I.—Mithay S.—Palágyi Sz.—Torma 1., Veszprém megye régészeti topográfiája. A pápai és zirci járás. MRT 4 (Bp. 1972) 263—64. 81/1. lelőhely. További kápolnákra lásd Györffy István király és műve 243. 23 Györffy Történeti Földrajz I. 514—15. 24 Mesterházy K., DMÉ 1974. 241.; V. ö. Bona I., Alba Régia 16 (1978) 138—139. 92. jegyzet. 41