Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

IRODALOMTÖRTÉNET — LITERATURGESCHICHTE - Nagy Sándor: Barsi Dénes levele Sinka István érdekében

ennek a pusztulás felé hanyatló értékes embernek valamilyen szerény, de biztos életlehetőség megszerzésében atyai támogatója lenni, valamint lehetővé tenni, hogy legalább legidősebb fiát valamely református intézményben ingyenesen el lehessen helyezni. De könyörgöm, sürgősen, mert ennek a szebb sorsra méltó szerencsétlen és széthulló családnak már csak a Nihil áll előtte. Ha Kegyelmes Uramnak jóságos hajlandósága kész és a továbbiakban szükséges lesz, nagy örömmel szolgálok további tájékoztatással, és most a legjobb reményekkel vagyok Kegyelmes Uramnak szolgálatkész híve Kornádi, 1934. október 12. Barsi Dénes tanító és lapszerkesztő" A dagályos stílusú levélben Barsi nem túlozta el Sinka István és családja nyomorúságos életét. Az iktatókönyv tanúsága szerint Baltazár válaszolt Barsinak, de a már említett ok miatt válaszáról másolat nincs. Az azonban bizonyos, hogy Sinka e levél alapján nem jutott „biztos életlehetőség"-hez, de legidősebb fia valamilyen segítséggel csak bekerült a szeghalmi gimnáziumba, majd a budapesti Műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett. Egyébként Sinka a Fekete bojtár vallomásai c. életrajzi regényének II. kötetében (Bp. 1944. Magyar Élet kiadása) azt írja, hogy amikor felesége „búcsúzóban volt az élettől", az átvirrasztott éjszakákon azon töprengett, hogy a nagyobbik fia már gimnáziumba mehetne, de a szegénység miatt úgy elmarad ettől, mint egykor ő. A másik gondja meg az volt, hogy felesége minden pillanatban meghalhat, s akkor mi lesz a gyerekekkel, merre hányódnak el. Legalább az egyik gyerek kerülne hát biztos helyre, ha a püspök segítene ebben. Egyszer egy egész éjszaka tanakodott a feleségével, hogy írjon-e Debrecenbe. Végül rászánta magát, mert még a tavaszon Barsi azt mondta neki, hogy ez olyan kicsi ügy, amit a püspök kezének egy legyintésével elintéz. A lim-lomjai között talán még megvan valahol a püspök levele, amelyben azt válaszolta, hogy nagyon sajnálja, de nincs módjában segíteni. Sinka a levélváltást alaposan kiszínezte, s ezt nem lehet szemére vetni, mert hiszen nem életrajzot, hanem életrajzi regényt írt. A valóság a megmaradt levéltári iratokból tűnik ki. Ezek szerint Sinka csak verseskötetét küldte el Baltazárnak, aki ezt megköszönte, de a támogatást Barsi kérte a püspöktől és erre a választ is ő kapta meg. Egyszer talán ez a levél is előkerül. :295