Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - V. Szathmáry Ibolya: Szokások és hiedelmek a szerelmi élettől a keresztelőig a berettyóújfalui néphagyományban

vei üdvözli e ház lakóit! Legyenek szívesek elfogadni a komaságot!" A válasz eképpen hangzott: „Köszönjük szépen! Elfogadjuk". A keresztszülők már korábban értesültek megbízatásukról, de a bábaasszony behívója nem maradhatott el. Behíváskor pogácsával, fánkkal, túrós lepénnyel, borral kínálták meg a bábaasszonyt. Ez volt fizetségének egyik része, amit a behívásért és a keresztelő szertartáson végzett munkáért együttesen kapott. A fizetés másik részét pénzben kapta meg a keresztszülőktől, ami szintén nem volt kötött, „ki mennyit tudott, annyit adott". A keresztszülői tisztséget régebben a jó barátok, azaz a komák töltötték be, ritkán kérték fel a rokonságot erre a funkcióra. Ma fordított a helyzet: a keresztszülők elsősorban a rokonság köréből kerülnek ki, de nem ritka a barátok felkérése sem. Korábban gyakori volt a több keresztszülő — olykor hat keresztkoma — választása is. Erre akkor került sor, ha a sok koma közül nem tudták kiválasztani, kit hívjanak keresztkomának. Ilyenkor volt egy tényleges keresztszülő, az első keresztkoma, a többiek voltak a vendég komák vagy lógó keresztkomák. Az utóbbiak ugyancsak beírták nevüket az anyakönyvbe, de a keresztvíz alá a tényleges keresztanya tartotta a gyereket. Keresztszülői teendőiket, kötelességüket egyformán ellátták, ugyanúgy megajándékozták keresztgyermeküket, ugyanúgy gondját viselték, mint az első keresztszülők. Ismeretes volt a család minden gyermeke számára az egyetlen keresztszülő választása is. A „közös" keresztszülőt azonban ritkán találjuk meg, elsősorban azokban a családokban, ahol törvénytelen gyermekek születtek s ahol annak is örültek, hogy legalább egy családtag vagy ismerős elvállalta a keresztszülőséget több gyermeknél is. A „közös" keresztszülő a szegényebb családoknál szinte nem is fordult elő. Ök ugyanis anyagi támogatásra számítva választották meg a keresztkomákat. Ezt az anyagi támogatást több keresztszülőtől sokkal jobban megkaphatták, mint egy, „közös" keresztszülő esetén. Ugyanebből a meggondolásból ered az is, hogy a sokgyermekes, szegényebb családok olykor a falu jegyzőjét, első gazdáját, sőt országosan ismert, híres embereket-politikusokat, színészeket stb. — kértek fel a keresztszülői teendők ellátására. Berettyóújfaluban tudtak arról, hogy Horthy Miklós és Rákosi Mátyás nem egy családban volt keresztapa. Ezekben az esetekben nem volt titok, hogy csupán az anyagi támogatásra számítva kérték fel őket keresztszülőknek. A támogatás nem is maradt el. Minden évben, dátumszerű pontossággal megérkezett a keresztapa ajándéka. A keresztelő a hét bármelyik napjára eshetett, de általában a vasárnapi mise után tartották. A pap ilyenkor felkérte a gyülekezetet, hogy XY családját tisztelje meg azzal, hogy részt vesz gyermeke keresztelőjén. A templomba indulás előtt a gyermeket a bábaasszony fürösztötte meg és öltöztette fel abba a teljesen új ruhába (blúzba, ingbe, totyolába, azaz csipkés fej kötőbe, pólyába), amit a keresztanyja vásárolt neki. A gyereket a rokonság, a keresztszülő és a bábaasszony kísérte fel a templomba. Egyszerűbb keresztelő esetén a szülő sem ment el a szertartásra. Amint elindultak a keresztelőre, ezt mondták : „Pogányt viszünk, keresztényt hozunk!" A gyermeket az úton a keresztanyja fogta, több keresztszülő esetén felváltva vitték. Nem néztek se jobbra, se balra, nem álltak meg senkivel beszélgetni, nehogy csavargó legyen a gyerek. A bábaasszony a keresztelő vizet hazulról vitte magával egy keresztelő kancsóban, amit a templomban a földre helyezett mindaddig, míg nem volt rá szükség. Több keresztelő esetén a kancsók egész sora állt a földön. A hazulról hozott kancsó cipelése terhes volt a bábaasszonynak, a sok, összegyűlt kancsó sem volt szép látvány a templomban. Ezek megszüntetésére 238