Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - V. Szathmáry Ibolya: Szokások és hiedelmek a szerelmi élettől a keresztelőig a berettyóújfalui néphagyományban

Berettyóújfaluban bevezették azt, hogy a kancsó vízről a harangozó gondosko­dik, ezért a bábaasszony egy kis borravalót fizet neki. A papnak a keresztelésért keresztelőpénz járt. A 10 pengő keresztelőpénzt a keresztszülő fizette. A keresz­telő szertartásról hazatérve a menet így köszöntett be a házba : „Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk!" A vendégeket uzsonával: tésztával, borral fogadták. Nagyobb keresztelő ese­tén keresztelő vacsorát is rendeztek. Estig, azaz a keresztelő vacsora megkezdé­séig szétszéledt a vendégség. A keresztelő szertartásra meghívottak: a kereszt­szülők, szülők, nagyszülők, testvérek, szomszédok stb. a vacsorára is hivatalosak voltak. Nem hiányozhatott a bábaasszony és családja sem. Ha ez utóbbiak nem tudtak részt venni a vacsorán, elküldték azt a lakásukra. A vacsora étrendje a következő volt: csigaleves, paprikáscsirke vagy pörkölt, sült tyúk, tészta, bor, sör. A vacsorát a gyermekágyas szülei és testvérei készítették el és találták fel. Az első pohár bort mindig az újszülött egészségére ürítették ki a köszöntő sza­vak elhangzása után: „Az Isten engedje meg, hogy felnőjjél, aggyon neked jó egészséget, idesanyádnak sok örömet!" A keresztelő vacsorán gyakran jelen volt a cigány is. Mind a vacsora költségeit, mind pedig a cigány bérét a keresztapa finanszírozta. A vacsora végeztével asztali áldást húzott a cigány, majd megkez­dődött a tánc. Elsőként mindenki a bábaasszonnyal igyekezett táncolni, nehogy valami bajt hozzon rájuk. Éjfél tájban a lány-újszülöttre mondogatták: „na meg­volt a kislány első lakodalma". A szerényebb keresztelő vacsorán cigány nem volt, a vendégek éjfélig beszélgettek, dalolgattak. A keresztelőre mindenki vitt valamit ajándékba. Ki tésztát, ki bort, ki ko­mapénzt vagy babakelengyét tett a gyermek párnája alá úgy, hogy azt senki se vegye észre. A szülők akkor nézhették meg a párna alját, amikor már elmentek a vendégek. A nagyobb ajándékot a keresztszülők adták mindenkor. A kereszt­anya arany fülbevalót vett keresztlányának, hogy szerencsés legyen, a kereszt­apa malac ajándéka bőséget varázsolt. A keresztelővel és a keresztszülőkkel kapcsolatban is találunk néhány hie­delmet: 1. Ha a keresztelés után elalszik a gyerek, nem szabad felkölteni, mert ak­kor változik a természete (S. M.). 2. A keresztelő ruhát nem veszik le a gyermekről másnapig, abból tudják meg, milyen lesz a gyerek. Ha jól alszik, jó lesz, ha nem, akkor rossz lesz. (S. M.). 3. A gyermeket a keresztelő előtt nem viszik sehová, nehogy megrontsák. 4. A keresztelőig nem adnak ki semmit a gyermekágyas házból, mert azzal elviszik a tejet. 5. A keresztszülőséget nem szabad elutasítani, mert aki megtenné, azt meg­verné az Isten (S. M.). 6. A himlőoltásra és a konfirmálásra is a keresztanya viszi a ruhát a gye­reknek, mert az szerencsét hoz (S. M.). 7. A menstruáció idején elmehet a keresztelőre az, akit meghívtak, csak mondja meg az anyának, akkor nem lesz baja a gyereknek. (S. M.). 8. A keresztanya köti a rontásgátló, színes szalagot a gyermek kezére (S. M.). 9. A keresztanya pénzt tesz a gyerek feje alá, hogy mindig legyen pénze. 10. Az újszülöttet azért nem keresztelik a meghalt testvér nevére, nehogy ő is meghaljon. 11. A kereszteletlen gyermeket nem temetik egyházi szertartással, csak el­ássák. Az ilyen gyerek elkárhozik (S. M.). 12. A beteg gyermeket bárki megkeresztelheti, s ha meghal, nem kárhozik el. 239

Next

/
Thumbnails
Contents