Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Ácsné Dankó Éva: Emberi erővel történő teherhordás az Észak-bihari síkságon, a századforduló idején
Berettyóújfaluban, Derecskén, Hosszúpályiban, vagy kukoricát daráltatni Nagylétán, Biharkeresztesen, összehasonlíthatatlanul kevesebb tolókocsit használtak. Csak Nagylétán emlékeznek olyan kétkerekű kiskocsira, amit rúdjánál fogva nem húzni, hanem tolni kellett. A Nagy utcai kútról hordtak vele vizet, tele korsókkal, kantákkal. Az észak-bihari síkság emberi erővel végzett századfordulói teherhordásának-szállításának a teherhordási módok, eszközök és technikák szerint való bemutatása után a rendkívüli teherhordási-szállítási alkalmakról, illetve azok módszereiről, eszközeiről és technikáiról szólunk. A következő öt rendkívüli teherhordási-szállítási alkalmat különböztethetjük meg: 1. A betakarítási munkák (aratás, szénakaszálás, szüret) alkalmával végzett emberi erővel teljesített teherhordási módok és eszközök, technikák. 2. Az ételhordási (mezőrejáráskor, betegnek való, gyermekágyas asszonyoknak szóló, lakodalomra) történő teherhordás formái. 3. A csecsemő-, gyerekhordás eseteinek ismertetése. 4. A piacolás, vásározás emberi erővel történő teherhordásának-szállításának módjairól, eszközeiről és technikáiról szóló ismertetés. 5. A temetés alkalmával emberi erővel végzett teherhordás-szállítás formáinak ismertetése. Az aratásnak több teherhordási-szállítási mozzanata is volt a századfordulón. 1' A marokszedő lányok, meneycskék a kaszások nyomában menve, hajlongálva, két kézzel felszedték a levágott gabonát (markot) és csomóba rakták, hogy vagy ők maguk, vagy nagyobb földeken, több tagú aratóbanda esetén, külön kévekötő lányok, kévékbe kössék. A megkötött kévéket összehordták, azaz a szalmakötélnél egy kézzel fogva, a kévét a vágott végével lefelé tartva maguk után húzták. Az összehordott kévékből a hagyományos rend és kéveszám szerint kereszteket raktak. 1 8 A keresztrakás művelete azonban már nem jelentett teherhordási-szállítási, csak emelő, elhelyező munkát. Hajdúbagoson 18 kévéből raktak keresztet, de Bagamérban előfordult, hogy csak 13-ból. A szénamunkánál is lényeges mozzanat volt az emberi erővel történő teherhordás-szállítás. A lekaszált füvet szárítás (forgatás) után, leginkább fiatal nők, gereblyével összehúzták. Az összehúzások által keletkezett petrencét legények, fiatal férfiak petrence rudakkal, rudakkal a boglyázó helyre vagy egyenesen a szekerekhez vitték. 1 9 A petrencét az észak-bihari síkság településein inkább rudasnak hívják. A rudast két férfi vitte a kívánt helyre két rudassal, rúddal, petrence rúddal vagy rudashordó rúddal, hol hogyan nevezték. Ez a két rúd mintegy két és fél—három méter hosszú, egyik végén kihegyezett, egyenes, gallytalanított, a használatban simára koptatott természetes rúd volt. A rudakat a rudalók átszúrták, átlökték, átdugták a petrence alján. Vértesen és Beregböszörményben, hogy a széna biztonságosabban álljon a rudakon, egy, a szénacsomón átellenesen átvetett kötéllel le is kötik. A lekötésnél a kötélvégeket a rudasokhoz kötötték. A két-két rudasvéget aztán megfogták, a földről felemelték és úgy 17 Nagy Gyula: Hagyományos földművelés a vásárhelyi pusztán. Néprajzi Közlemények VII. évf. 2. sz. (1963). 26—47. Nagy Gyula: Lakodalmas kulcsoskalács készítése Orosházán és környékén. A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve. 1959. 159—188. 18 Nagy Gyula: i. m. 1959. 15—16. 19 Györffy I. i. m. 248. — Szabó Mátyás: A Körös és a Berettyó alsó folyása vidékének rétgazdálkodása. Néprajzi Közlemények, 1957. 3—4. sz. 1—94. — Nagy Gy. i. m. (1963) 143—152. — Erdész S. i. m. 47. — Bencsik János: Adatok az észak-bihari szőlőkultúra ismeretéhez. (A hajdúbagosi szőlőskert.) In: Bagosi krónika. (Hajdúbagos, 1975). 117—129. — Varga Gy. i. m. 209
