Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Ácsné Dankó Éva: Emberi erővel történő teherhordás az Észak-bihari síkságon, a századforduló idején
talajon sokkal könnyebb lévén, mint a kötöttön, az érmelléki részen általánosabb volt, mint a Berettyóháton. Összefogott vagy összekötött gallyat, vesszőt is hordtak haza úgy, hogy maguk után húzták. Ez azonban nehéz hordási mód volt és azért sem szerették, mert nyomot hagyott maga után és Hajdúbagoson azért is, mert nem akartak mások helyett seperni. 1 4 Berettyóújfaluban, Biharkeresztesen, Derecskén használtak négykerekű, rúddal ellátott kiskocsit is. A kiskocsit a rúdjánál fogva maga után húzta a gazdája. Mindhárom helyen úgy emlékeznek, hogy a boltosoknak volt ilyen kis kocsija, meg a kofáknak. A négykerekű kiskocsi elterjedésével kapcsolatban megemlíthetjük, hogy csak a kötött talajú településeken emlékeznek rá, tehát valószínű, hogy itt volt elterjedtebb. A laza homoktalajba a kiskocsi kerekei besüppedtek volna, húzásuk nagyobb erőt igényelt volna. Ezt a vélekedést támasztja alá az is, hogy a kétkerekű, a négykerekűnél jóval könnyebb húzású kiskocsira, a taligára, kordéra is csak a kötött talajú helyeken emlékeznek: Nagykerekiben, Tépén és Berettyóújfaluban. A húzással működő teherhordó-szállító eszközök között különleges helyet foglalt el a szánkó. 1 5 Csak télen, havas időben lehetett használni. Mindenben a szánok kicsinyített mása volt, azzal a kivétellel, hogy a szánkók talpvégeihez kötött kötéllel nem ló, lovak, hanem emberek húzták. A szánkókat a kerékgyártók és a mesterkedő gazdák készítették. Zömükben nem volt vasalás a talpain. Nyáron az udvaron álltak és rajtuk pihentek a tyúkok, a csirkék. A szánkót Bagamérban boroshordók, illetve borszállításra is használták. Gáborjánban és Hajdúbagoson vizet (korsókban, kantákban) is hordtak vele. Berettyóújfaluban, Nagykerekiben kisebb mennyiségű gabonát is vittek vele a malomba őröltetni. Derecskén a derálóba szánkóval is hordták a kukoricát. Általánosabb volt a húzásnál a tolás. A századfordulón az észak-bihari síkság minden településén ismerték és használták a talicskát, a targoncát. 1 6 Mindkét teherhordó eszközt két kézzel maguk előtt tolták. A talicskát a helybeli és szomszédos falvak bognárai, de mesterkedő parasztjai is csináltak. Lényege a kerék és a két fogóval ellátott zárt talicskaláda volt. Apró szemű terhet is lehetett szállítani. Ártándon, Berekböszörményben, Váncsodon, de mindenütt másutt is az udvaron, az utcarészen végzett földmunkáknál is használták. Földet hordtak vele sárcsináláshoz, sárgaföldet a ház földjének felmázolásához, homokot a felszórásához. Berettyóújfaluban krumplit, Konyáron csöves kukoricát, tököt és répát, Hajdúbagoson répát, tököt, tuskót és trágyát hordtak vele. Nagylétán az utcai árok ásásánál a föld elhordására használták, Sárándon permetezőszert toltak ki vele a szőlőbe. Gyakran szállítottak talicskával nagyméretű edényeket is. Kokadon hordót, Álmosdon dézsát, Hosszúpályiban kosarakat vittek vele üresen is és megtöltve is különböző anyagokkal, terményekkel. A targoncát vagy tragacsot sokoldalúbban lehetett felhasználni. A nagyobb falvakban lakó kerékgyártók mindegyike csinálta, a kovácsok jól megvasalták. A századforduló táján különösen jó targoncákat készítettek Debrecenben és Berettyóújfaluban. Nagy előnye volt a létrás, nem tömör szerkezet, hogy nem volt oldala és így szabadon lehetett pakolni rá, hogy volt támlája, amihez hozzá lehetett a terhet támasztani, sőt kötni is. A targoncán hordták a szálas takarmányt, a csomóba, kévébe, kötegbe kötött vesszőt, nádat,gallyat,szőlőtakarót, a zsákolt szemesgabonát, a lisztet, korpát, dercét, de a trágyát is, a tűzifát, az építőanyagokat. Rendszeresen a targoncát használták a malomba járáshoz, ha kevés gabonát akartak őröltetni 14 Gráfik I. i. m. 60. 15 Bátky Zs. i. m. 112. — Gráfik 1. i. m. őO—61. 16 Gráfik I. i. m. 59. 208
