Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)

ügyét."

3

8 Az ugyancsak kormánypárti, bizonyos fokig mégis semleges Nagyvárad nyíltabban megírta: ,,Az öreg Aranyt is igen pozitív mértékkel mérték a csizmás választók. A nagy költő az ő remek verseivel nem igen imponált nekik, annál inkább Arany Laci, aki okosan elintézte a város adósságait, s könnyített a terheken"; mint a „szalontai népvélemény" tartotta: „Jó rigmusokat írt az öreg Arany [...], de a fia pénzdolgában kis Isten".

3

9 Lukács Gyulát vele szemben a Szabadság a cseppet sem hízelgő „vándor apostol" címmel tüntette ki/'

0 a Nagyvárad pedig parlamenti terroristának titulálta az egykori tengerészt.

4

1 Arany László újbóli jelölésére 1892. január 14-én a nagyszalontai „Korona" vendéglőben tartott pártgyűlésen került sor, ahol az értelmiség mellett „Szalonta jóravaló polgár eleme" alkotta a többséget; mellettük természetesen a vidékiek, közöttük a román választók is képviseltették magukat. A jelölő gyűlés a szokásoknak megfelelően megválasztotta a párt vezető orgánumait, az elnökséget, a vezérlőbizottságot és a nagybizottságot, majd a képviselő jelölést ejtette meg. Az ajánló még mindig Rozvány György volt, aki ezúttal már nem a költő-apára hivatkozott, hanem magyarul és románul egyaránt a jelölt saját érdemeit hangoztatta. Ezek kivétel nélkül pénzügyi jellegű „kijárások" voltak. így pl. a város adósságának 13 000 forinttal való csökkentése a bécsi földhitelintézetnél, a városi regálék igen kedvező áron (257 000 forintért) való értékesítése vagy Sarkad részére „olcsó tőkepénz" szerzése birtokvétel céljára.

4

2 Hogy ezek a nem éppen törvényhozói „érdemek" milyen sokat jelenthettek, jól mutatja, hogy Rozvány beszédét Nyílt levél a nagyszalontai választókerület polgáraihoz címmel a Nagyszalonta és Vidéke c. helyi lapban is közzététette.

4

3 Maga a jelölt terjedelmes, de különösebb eredetiséget nem tartalmazó programot adott, melynek középpontjában az 1867-es kiegyezés rendszerének méltatása állott.

4

4 A függetlenségi párti Lukács Gyula, aki egyébként az 1884—1887. évi ciklusban már képviselte a nagyszalontai kerületet, természetesen szintén nem tétlenkedett. A hideg januári időben mintegy 40 kortese szekérrel járta a kerület községeit, hogy a választókat — köztük a kormánypárthoz tartozónak számító románokat is — megnyerje. Mint a szoros választási eredmény (817:812) mutatta, ez majdnem sikerült is nekik. Persze a közigazgatási tisztviselők által támogatott kormánypárti kortesek is tevékenykedtek.

4

5 A Szabadság természetesen lekicsinylően írt Lukács párthíveiről, akik között a főszerepet Balogh László volt főszolgabíró és Kövér Imre földbirtokos — „egyedüli úri ember számba mehető tagjai a helybéli 48-as és függetlenségi pártnak"

4

0 — játszották. Igen érdekes, hogy Balogh László, aki korábban Lukács esküdt ellenségei közé tartozott, most a szabadelvűeknél „valami személyes duzzogás miatt akart nagyobbmérvű pártbomlást felidézni",

4

7 ami majdnem sikerült is neki. Noha a nagyszalontai választók a jelek szerint az irodalomért nem nagyon lelkesedtek, a kortesek sorra gyártották „választási dalaikat", melyek a műfaj 38 Sz 1892. jan. 3. 39 Nv 1892. jan. 15. 40 Sz 1892. jan. 3. 41 Nv 1892. jan. 14. 42 Sz 1892. jan. 15. 43 NSzV 1892. jan. 17. 44 Somogyi 125., N 1892. jan. 26. (r.) 45 E 1892. jan. 18., 20., 28. 30.; N 1892. jan. 16., 25. 46 Sz 1892. jan. 17. 47 Sz 1892. jan. 25. 174