Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)
zett a képviselő híveinek Balog János városi főbíró és földbirtokossal az élén aláírt, számos nyilatkozattal megtámogatott ellenkérvénye, amely az összeírási — benne a reklamációs — eljárás törvényességének hangsúlyozása mellett nagy figyelmet fordított a társadalmi békének a petícionálók általi megzavarására. ,,A törvényesen véghez ment, s most jogtalanul megtámadott képviselőválasztáshoz, mely küzdelme vala a' felizgatott értelmetlenebb, s vagyontalanabb osztálynak, az értelmesb s vagyonosb osztály ellen, — nem csupán a szalontai választó kerület, hanem egész Biharmegye, sőt a szomszéd megyék közel vidékeinek nyugalma és biztonsága van kötve" — hangsúlyozta az ellenpetíció. Minden bizonnyal ezt is tekintetbe vette az osztály, amikor 1866. január 11-én az ügyet másodjára is elővéve igazolást javasolt a háznak. A bepanaszolt összeírási hibákat — az ellenkérvényhez csatolt községi és lelkészi bizonyítványokra hivatkozva — alaptalanoknak, ill. a törvénnyel nem ellentéteseknek minősítve e vélemény alapvetően azon alapult, hogy a kérvényezőknek akkor sem lett volna többségük, ha a központi választmány a 139 reklamációt számukra kedvezően bírálta volna el, hiszen a képviselőnek 165 szavazati többsége volt. A házban így is mindkét oldalon voltak olyanok, akik vizsgálatot kértek — többek között Klauzál Gábor és Madarász József is —, az ,,igen nagy többség" az osztály véleményét mégis elfogadta. 3 5 A szalontai petíció jogtörténeti jelentőségét ehelyütt nem méltatva megállapítható, hogy a nemzeti politikai törekvések és a helyi társadalmi érdekek ellentmondását tükrözte. A Rozvány György vezette szegényebb, a tagosítást ellenző, az 1848: V. tc. szerint jelentős részben választójogban sem részesíthető, „néposztály" politikailag a jobboldali, a provizórium hivatalnokai által is támogatott Beöthy Ákos mellé sorakozva igyekezett szembeszállni az országos politikában baloldali Lovassy Ferenc földbirtokos mögött álló „értelmiséggel", a „vagyonosabb s értelmesb" osztállyal. Ez az egyébként nem példa nélküli 3 6 eset arra figyelmeztet, hogy a kiegyezés előestéjén tartott választásokon a választópolgárság szegényebb elemei nem annyira az országos politikai törekvéseket, mint inkább saját helyi társadalmi érdekeiket tekintették irányadóknak. A visszavont 1869-es margittai petíciót nem számítva, a vármegyéből a század végéig ezután egyetlen választási panasz futott be. Ebben a 15 szavazatnyi kisebbségben maradt Lukács Gyula lapszerkesztő, függetlenségi párti jelölt hívei Arany Lászlónak, a nagyszalontai kerület előző (1887—1892) törvényhozási ciklusbeli kormánypárti képviselőjének 1892. januári újraválasztását támadták meg. A költő fiát, aki életének ebben a szakaszában már nem az irodalomnak élt, hanem a Magyar Földhitelintézet jogügyeit igazgatta, valószínűleg nem saját politikai törekvései, hanem „szalontai helyi szociális érdek" tette első ízben is képviselővé. 3 7 A nagyváradi lapok a heves küzdelemre tekintettel aránylag sokat foglalkoztak a szalontai választási mozgalmakkal. A Szabadság, a szabadelvű párt hivatalos orgánuma egyértelműen Arany László mellett foglalt állást: „Nagy-Szalonta intelligens választó közönsége tudja: mivel tartozik halhatatlan szülöttje — Arany János fiának, Arany Lászlónak, ki mint higgadt hazafi és politikus a szabadelvű párt zászlaja alatt szolgálja a haza fokozatos fejlődésének szent 35 KL65—68/36., 46., 71.; KN65—68 I. 60—61. 36 A félegyházi (Jászkun ker.) „pusztakeresők" pl. ugyanígy álltak Hrabovszky Zsigmond helytartótanácsi tanácsos mellé, akitől megválasztása fejében vagyoni érdekeik védelmét remélték. Vö. KL65—68/53., 56., 424., 546., 581., 607., 1502.; KN65—68 I. 32—35., II. 127. IV. 266., V. 12—14., 25. 37 Somogyi Sándor: Arany László (Bp., 1956) 118. 173
