Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Egy angol utazó 1850 februárjában Bihar megyében és Nagyváradon
omlástól s arányát tekintve lesújtóbb volt. Azok számára is, akik közvetlenül nem szenvedtek a háború borzalmaitól vagy az árulásért járó büntetésektől. Ott voltam az egyik bálon, melyet előzetes jelentkezés nyomán tartottak s jóllehet mint bálnak semmiképpen sem volt sikere, de lehetőséget kaptam, hogy az adott összegyűlteket meglássam. A terem nagyon nagy, nem hogy túl, de még jól sem volt világítva, így egyfajta nyomasztó hangulata volt. Különösképpen azért is, mert a hideg olyan erős maradt, hogy azok, akik éppen nem táncoltak az oldalteremben kabátba burkolóztak. Amikor az első tánc utáni szünetben sétálgattam, egy magas sovány úr jött hozzám, aki beszélt angolul. Elmondta nekem, hogy sok éven át Londonban élt, egy vízgyógyászati intézetet vezetett. Látszott rajta, nagyon örül, hogy talált valakit, aki el tudja mesélni, milyen is London, amióta ő ott hagyta. Meghívott, hogy látogassam meg. A bálkirálynő a tartományi kormányzó felesége, Wallmoden grófné volt. Férje a tiszteletreméltó Wallmoden tábornoknak az öccse. 9 A tábornok az 1813évi hadjáratban jelentősen kitüntette magát s mint olvasóim többsége tudja, hannoveri származású. A hölgyek nagy többsége magyar volt s közülük sokan nemzeti ruhát viseltek és pompás külsejük nyomán minden idegennek csak kedvező véleménye támadhatott ennek a nemzetnek a női szépségéről. Jónehányan, akiket nem is ismertem, jöttek oda hozzám s kérdezték meg a társalgás során, hogy vájjon van-e valami reménye a régi alkotmány visszaállításának. Ügy tűnt, hogy teljesen ellenzik egy Bécsben ülésező parlament gondolatát és hogy ott a küldötteknek németül kellene majd tárgyalni. Én már előzőleg megmutattam leveleimet Wallmoden grófnak és grófnénak és ismeretséget kötöttem vendégszerető társaságukkal is. Ezen a bálon hosszasan elbeszélgettem Braunhofer tábornokkal, 1 0 a kerületi parancsnokkal, aki minden szertartásosság nélkül — megkímélve attól, hogy én próbáljak politikai kérdéseket szóba hozni — nyomban belemerült az ország állapotának, jelen helyzetének, jövőjének és saját terveinek az ismertetésébe. Az utóbbiakkal enyhíteni óhajtja a lakosságnak egy ilyen nagy háború utáni anyagi szenvedéseit. Bár a valcerek és francia négyesek gyorsan következtek egymás után, ez volt a legpolitikusabb bál, amelyen valaha is részt vettem. Kitűnt, hogy az ország súlyos helyzete sokkal mélyebben elfoglalja az embereket, mint a karnevál. Itt láttam tökéletesen táncolni a magyarok nemzeti táncát, a csárdást (az eredeti szövegben is magyarul. M. Gy.) Bizonyos, hogy nem kecsesség nélküli, nagyon lassan és lágyan kezdődik, mint egy gavott. Amint folytatódik, jókedvben csúcsosodik ki s végül a skótok gyors táncához hasonló eleven, gyors mozdulatokkal fejeződik be. Zenéjének elejétől végéig a nyugateurópaitól mindenben eltérő jellege van, teljes mértékben a török zenét idézi fel. Egészen jól vissza emlékezem első magyarországi tartózkodásomra, amikor sehogyan se tudtam elviselni a magyar dallamokat.Miután a fülem a hosszú levantei tartózkodásom alatt hozzászokott a keleti zene modulációjához, most rájöttem, hogy a magyar zene is tetszik nekem. Bárkihez léptem, láttam, hogy a magyar kérdést igen kis mértékben lehet a szabadsággal megoldani. Ez a kérdés a nemzeti gyűlölködés ügye, hiszen például Nagyszebenben, amikor a Kaszinó bálokon csárdást kíséreltek meg játszani, a szászok kifütyül9 Wallmoden-Gimborn, Ludwig Georg Thedel (1769—1862) porosz, majd osztrák és orosz szolgálatban lett végül altábornagy. — öccse Kari (1792—1879) osztrák tábornok, 1848—49-ben dandár-, majd hadtestparancsnok. 1849. augusztus 19-én Dessewffy és Lázár honvédtábornokok előtte tették le a fegyvert Karánsebesnél. 1850 elején átmenetileg a harmadik hadtest parancsnoka volt. 10 Braunhofer helyesen Braunhof, Johann osztrák tábornok, nagyváradi kerületi parancsnok 1849 szeptember—1950 március között. 160
