Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Egy angol utazó 1850 februárjában Bihar megyében és Nagyváradon

túlnyomó részét elpusztították a törökök, akik felépítették a városhoz csatlakozó most is álló erődítményt. Teljesen sík területen fekszik, éppen úgy mint a közvetlen környék. Igen kis távolságban vannak az utolsó dombsorai a hegyvidékes Erdélynek, mely egy fajta Svájc a Kárpátokon belül lakóknak. Azonban az egész Magyarországon kevés vagy egyáltalán semmi nyoma sincs a magyar királyságnak illetve a törökök előtti kornak, ami civilizációra mutatna. A legnagyobb mértékben a feudalizmus megerődített kastélyépítészetének nyomai vannak meg, csaknem semmit sem lehet látni az egyházművészetből, a főúri ízlésből, a városi iparból és az emelkedettebb polgári életmódból. Röviden, az ősi és hírneves Nagyvárad, — úgy tűnik — régen nem volt egyéb, mint faházak nagy sokasága, a lakosság barbár örömet lelt az öltözködésben, fegyverekben, lószerszámokban és ékszerekben, de semmi emlék nem utal civilizált népre, mert az ilyen emlékeket ugyan elpusztítják barbár betörések, de a föld színén megmaradt romjaik is többé kevésbé tanúskodnak egy nép anyagi és szellemi körülményeiről. A székesegyház újonnan épített, hatalmas épület, melyet nem lehet szép stílusáról nevezetesnek mondani, hiszen a püspöki palotához hasonlóan XV. Lajos kora stílusában épült. De Nagyváradon, ahol nem láthatók tisztább stílusú épületek, mégis ezek adnak ízlésesebb és városias légkört a helynek. A település, jóllehet húszezer lélek lakik benne — ezek fele magyar, a többi dákó-román, néhány szlovák és zsidó — nagyon szétszórtan terjeszkedik ki a Körös folyó mindkét partjára. A város legegységesebb része a főtér körüli, melyre a görög katolikus templomot építették s a teret bécsi és pesti példára jól megépített új házak veszik körbe;' A település szétszórtságának az az oka, hogy a legtöbb házhoz valamelyes kis földterület tartozik, de éppen emiatt nyáron Nagyváradnak kellemes külseje van — a város és a falu keveredése. A kerti fák áthajolnak az utcákon, a Köröst dús növényzet szegélyezi és kedves kis házak sorban követik egymást. A fő szórakozási lehetőség a Kaszinóban

1' van, ahol újságot olvasnak és a Ridotto teremben, ahol a karneváli bálokat is tartják. Nem lepődik meg az olvasó, ha közlöm, hogy a nagyváradiak megerősítettek abban, hogy ez volt soksok éve a legszomorúbb hangulatú karnevál a városban. Hiszen ez a település egyike volt azoknak, melyeket legkésőbb szálltak meg a most befejeződött hadjáratban az orosz csapatok' s ennek következtében a Kossuth bankókban mindenkinek nagy anyagi vesztesége támadt. Ezt a csapást a város még nem heverte ki. Ugyanis hasonlóan minden effajta pénzügyi csalafintasághoz, a fizetőeszköz hirtelen elterjedése magával hozta a munka nagymértékű elhanyagolását s ennek^ következtében a munka gyümölcseinek nagymérvű fogyasztását. Azaz, röviden szólva, a polgárháború nagyobb körforgásán belül támadt a pénzügyi csőd körforgása. Cobbet csak nevetett az 1825. évi „Robinson Prosperitás"-on,

8 a „Kossuth Prosperitás" csalóka jóléte viszonylag sokkal nagyobb arányú volt és a pénzügyi manőverezés összeomlása teljesen független volt a politikai össze» 5. A róm. kat. székesegyház 1752—1780 között épült, a püspöki palota építése 1762ben kezdődött. A görög kat. székesegyház a Szent László téren 1800-ban épült, az 1836. évi tűzvész után építették újjá. 6 A Bihari nemzeti Casinót 1833-ban alapították, 1849-ben már számottevő könyvtára volt. 7 Nagyváradot 1849. augusztus 8-án szállták meg a cári csapatok, 14-én Paskievics ide helyezte főhadiszállását, de augusztus 30-án ki is vonultak. 8 Cobbet, Willam (1762—1835) angol hírlapíró és szerkesztő, közíró, radikális párti képviselő. Az 1825. évi gazdasági látszat-fellendülést pamfletben gúnyolta ki. 155