Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Egy angol utazó 1850 februárjában Bihar megyében és Nagyváradon
kedési eszköz — az időjárás viszontagságaitól bőr függönyök védték. Az olvasó elképzelheti, hogy amikor a hőmérő 24° Reaumur-re esett, 2 a csúcsai hegyszoroson való átkelés semmiképpen sem volt kellemes. Az utazási idő jelentős részét végig aludtam, annyira hogy végtagjaim teljesen elzsibbadtak. Az út álomnak tűnik, melyből zavarosan emlékezem vissza egy befagyott folyó fölé emelkedő meredek hegyekre és végtelen fenyvesekre, melyeket a félig megolvadt, majd ismét megfagyott hó jégcsapokkal borított. Egy idős magyar útitársam hívta fel • a figyelmemet arra, hogy egy faluhoz értünk és a báránybőr bundáikban is didergő dákó-románokra. : i Miután útitársam elmondott nekem egy rémes történetet a menyasszonyáról, akivel éppen az esküvőre készült s itt a közelben ölték meg, én újból álomba merültem. Az időpontok és helyszínek összekeveredve, álmomban meghívást kaptam a lakodalomba s láttam, amint az ajtóhoz vezetnek egy fehér lovat, melyen a menyasszony holttestét hozták. Az asszonyok sírni kezdtek, a vőlegény tombolt és kardot rántva vérbosszút fogadott. Ekkor ébredtem fel és a postakocsi már nem az erdőkkel borított hegyszorosban járt, hanem egy nyílt, fehér hóval borított fátlan síkságon. A vőlegény, nem tudva, hogy az én gondolataim hol kalandoztak, szívből jövő kacagással s nem kihúzott karddal, sem nem dühös tekintettel, de igazi jó humorral mondta: „Istenemre, maga aztán mélyen alszik, látja hogy már hol vagyunk?" A látóhatáron egy csúcsban végződő torony emelkedett ki halványan. Ez mutatta, hogy az ősi város, Nagyvárad közelébe értünk. Végül a nagyváradi vendégfogadónál'' szálltam le a kocsiról, teljesen elzsibbadva, hiszen a megfagyástól csak úgy menekültem meg, hogy több rétegben vettem magamra kabátot és két pár vastag gyapjú harisnyát. Mégis olyan megelégedett voltam, amilyen még a legfényűzőbb szállodába belépve sem voltam soha. De hiábavaló volt azzal kísérletezni, hogy a szobámban melegedjek fel, mivel az egy üvegezetlen ablakú tornácra nyílott. Bár a kályhát állandóan tömtem rőzsenyalábokkal, az ajtó vaspántjait és reteszét még a belső oldalon is fehér zúzmara borította három napon át. Értesültem azután, hogy hetven év óta ez volt a leghidegebb tél, amire csak emlékeznek Nagyváradon. A környéken lévő hőforrások akkor is ugyanúgy befagytak, mint most 1850 februárjában. Amikor az ebédlő terembe beléptem, megismert egy tiszt, akivel Komárom ostrománál kötöttem ismeretséget. Most Nagyváradon állomosozott. Különféle témákról folytatott rövid társalgás után, természetesen és önfeledten kezdett el beszélni nekem a családjáról s elmondott mindent otthoni viszonyairól. Rendes körülmények között unalmasnak tartottam volna ezt a társalgást, de azután azt vettem tekintetbe, hogy a családja a mindene s milyen távolba is szakadt a véreitől. Milyen elszigeteltnek kellett érezze magát, hiszen egy olyan nép között állomásozik, mely készebb az ellenszenvre mint a megértésre. így azt éreztem, hogy részletesen érdekel a legfelületesebb dolog is és a jó embert azzal bátorítottam, amit az arabok mondanak a hasonló helyzetben lévő idegennek: „öntse ki a szívét". Nagyvárad a középkorban nagy város volt, a hagyomány szerint hetvenkét templommal és jónéhány király tartotta itt székhelyét. Ennek az ősi városnak 2 —30° Celsius 3 Paton könyvében mindenütt dákó-románokat s nem románokat ír; ez azt bizonyítja, hogy a dákó-román kontinuitás elméletét korában már sokan megismerték Nyugat-Európában. Bizonyos, hogy ilyen vonatkozásban a szerzőt az erdélyi tartózkodása alatt a románság vezetőivel folytatott beszélgetései közvetlenül befolyásolták. 4 A Fekete Sas szállóról van szó, mely az 1836. évi tűzvész után épült fel újonnan. 154
