Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - M. Nepper Ibolya - Sőregi János - Zoltai Lajos: Hajdú-Bihar megye halomkatasztere. I. Bihar
Pál dombja Homokkitermelésnél III—IV. századi és honfoglaláskori sírok kerültek elő. A honfoglaláskori anyaggal lemezes karperec, gyöngyök, füles gombok, nyílhegyek, lószerszám, lótemetkezés kerültek elő. A III—IV. századi anyagban gyöngy és kerámia volt. Irodalom: Mesterházy Károly: DMÉ 1968 (Debrecen, 1970.) 62. BERETTYÓÚJFALU Herpályi laponyagok Fekvése: Berettyóújfalu, Herpály-puszta, a volt Tardy-féle birtokon 5, a volt Nadányi Sándor féle birtokon 2 halom, összesen 7 halom egy bokorban, a falu K-i oldalán, a Földvártól DNy-felé 2 km-re, a Csonkatorony közelében, egy major tövében. Zoltai 9 halmot is emleget. Méretei: kisebb-nagyobb apró laponyagok kb. 20—120 cm nagyságúak. Régészeti adatok: 1852 vagy 1853-ban a halomcsoport legnagyobbikán répaverem ásásakor, ember és lócsontváz mellett találták a Nemzeti Múzeum tulajdonában levő, 38/1854. szám alatt leltározott pajzsdudort, melyet a Nemzeti Múzeumnak Tardy Elek, a halmok tulajdonosa ajándékozott. A lelettel legújabban Fettich Nándor foglalkozott. 3 Zoltai Lajos 1920. november havában Déri Frigyes költségén végzett ásatást. Az 1. számú legnagyobb halom közepén, a pajzsdudor lelőhelyén, az egykor leásott verem üres volt. A 2. és 5. számú halmokon újabb eredetű leásások voltak. Az 1. számú nagy halom D-i lejtőjén és a6.és 8. számú egészen alacsony laponyagokon keresztül húzott kutató árkok meddőnek bizonyultak. A 3. és 9. számú laponyagokat szabályszerűen megásta. Mind a kettő bolygatott volt. A 3. számú halomban 220 cm mélyen, a sír fenekén kevés csonttöredék, két db farostos vaskapocs, egyenes, kétélű vaskard töredéke, csonkakúp alakú kis vaskupak, vas ár, ötoldalú kis sima páros ezüstlemez két aklaszöggel, mint szíjvég, hasonló alakú és minőségű csattöredék és egy nagyobb vasrozsdafolt került elő. A 9. számú halomban a sír teljesen fel volt dúlva, D-i részében feküdt egy összezúzott koponya, lábszár- és kézcsontokkal. Egy csonthoz tapadt kis ezüst csüngő az egyetlen lelet, balta alakú és 1 db kovapenge. A 4. és 7. számú laponyagok tulajdonosa Nagyváradon levén, ezeknek megásásához nem volt engedély. Ezen felül a talaj rendkívüli keménysége és a kedvezőtlen munkásviszonyok a további kutatást gátolták. Zoltai a leleteket a városi múzeum anyagába IV. 45—46/1920. szám alatt leltározta, azokról képes táblák kíséretében Déri Frigyesnek számolt be. 4 3 Legújabb datálását lásd: Bóna Istvántól. Jan Filip: Enzyklopädisches Handbuch zur Ur- und Frühgeschichte Europas 1. (A-K) Academia. Verlag der Tschechoslowakischen Akademie der Wissenschaften. (Prag, 1966) Herpály címszó alatt. 4 A terület egykori birtokosának, a Tardy családnak a hagyatékából újabb tárgy került a MNM-ba 1978-ban. A megvásárolt ékköves aranycsat XI. századinak látszó, s a herpályi monostorral hozható kapcsolatba. 9