Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - M. Nepper Ibolya - Sőregi János - Zoltai Lajos: Hajdú-Bihar megye halomkatasztere. I. Bihar

Irodalom: Êrdy János: Régiségtani Közlemények (Pest, 1858) 16. IV. tábla 1—2. Hampel: Der Goldfund von Nagyszent-Miklós (Bp., 1886) 159. 1. S. Reinach: A herpályi pajzsdudor Arch. Ért. 1894. XIV. 395—404. a dudor ábrájával. Pulszky Ferenc: Magyarország Archaeológiája (Bp., 1897) II. 16., 18., 113., 127. rajz. Jelentés Debr. város Múzeumának 1920. évi működéséről (Debr. 1921) 16—17. Fettich N.: Der Schildbückel von Herpály Acta Archaeologica I. 3. (Kopen­hagen, 1930) 221. Zoltai L.: Debr. halmok (Debr., 1938) 51. Párducz M.: A szarmatakor emlékei Magyarországon III. (Bp., 1950) 68—69., 121. Herpályi Földvár Űjabb kőkori és bronzkori őstelep. Fekvése: Berettyóújfalu, Herpály-puszta, a berettyóújfalusi templomtól ÉK­re 3.6 km-re, az újfalusi—szentpéterszegi műút D-i oldalán, kanyargó érmeder partján. É-felől szelíden lejtős. Méretei: T. sz. f. m.: 104 méter v. m. : 9 méter Régészeti adatok: Zoltai 1920. november havában kereste fel először a Föld­várat, a herpályi szarmata sírhalmok ásatása után. A néphit szerint hétfejű sár­kány őriz benne kincses pincét. Az ovális alakú, éppen frissen szántott halom fe­lületén díszített cserepeket, agancsot szedett össze, simító és őrlőkő töredékeket, lenyomatos égett tapaszrögöket. Ltsz. : IV. 47/1920. 1—7. Zoltai 1921. szeptember havában végezte az első ása­tást. A domb D-i lejtőjén egy 26 méter hosszú, 2 méter széles, 1.8 méter mély ku­tató árkot húzatott É-i irányban, felfelé a dombon. Továbbá két helyen 12 m 2 te­rületen 3.6 méter mély aknát. Mivel az ásatás Déri Frigyes költségén történt, Zoltai a leleteket nem leltá­rozta a városi múzeum anyagába, hanem azokról Déri Frigyesnek számolt be, táblákra csoportosított ábrák kíséretében. Csont- és agancsszerszámok, ép edé­nyek, díszített és díszítetlen edénycserepek, festett cserepek, kevés kőeszköz, egy rézpenge töredéke és 19 gr. súlyú, sodronyalakú aranyékszer kerültek elő. A talpcsöves edények, 2 db agyagkanál, szűrőedény töredékek, szarvasagancsból készült kapák, agancshegyből formált sípszerű tárgyak, 350 cm mélyen hatal­mas katlan pirosra égetett feneke, mellette két cölöplyuk, égetett agyaggúlák, megszenesedett növényi magvak és két bölény szarv említendők még. A lelet­anyag szerint az őstelep alsó rétegeiben neolitikus eredetű és a bronzkorban szol­gált főleg lakáshelyűi. Festett cserepei a bükki kultúrát képviselik. 1922. április havában volt a 2. ásatás és 1922. október havában a 3. Utóbbit Zoltai és Sőregi közösen végezték. A D-i lejtőn húzott 10 méter hosszú árokkal elérték az őstalajt, a legrégibb település nyomait. Benne 2 db nyéllyukas agancs­kapát és egy bölényszarvat leltek. Mindkét ásatás az eddigi leletanyagot gyarapította csont- és kőeszközökkel, edényekkel, edénytöredékekkel. Mivel a két 1922-es ásatás is Déri Frigyes költségén történt, Zoltai neki szá­molt el az ásatás eredményéről. Képes táblák kíséretében, melyek az összes lelet­anyaggal a Déri Múzeumban vannak. 10

Next

/
Thumbnails
Contents