Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Bellon Tibor: Beszélgetés a „templomnyi időt megért ház" lakójával

Bellon Tibor Beszélgetés a „templomnyi időt megért ház" lakójával Az ember egyik értékmérője, hogy kötődik egy tájhoz, egy nyelvhez, egy kultúrához. Azok az alkotók voltak képesek kibontakozni teljes virágjukban, s alkotni maradandót, akik vállalva küldetésüket, vállalva sorsközösséget a küldőkkel, kifejezték azoknak egész világát. Szabó Pál, Veres Péter, Tamási Áron, Erdei Ferenc példája elég bizonyíték erre. - Biharnagybajomban, Szűcs Sándor házában ez a beszélgetés nem is indulhatna másképpen, mint a fenti példák emlegetésével. Hiszen az ő tudós munkássága is erről a tőről fakad. A sárréti és a kunsági tájak múltjának idézése, példái a jelent tanítják, a jelenhez szólnak, mert igaz, mély emberségből fakadnak. Tolmácsuk, átbocsátó közegük Szűcs Sándor, aki úgy ír, ahogyan beszél, úgy beszél, ahogyan él - tisztán, melegen, nyíltan - a tájból fakadóan. Szavának zenéjében benne muzsikál a megélt századok harmóniája - hite és rettegése - a tisztán izzó emberi értelem, az élni akaró és élni tudó „ahogyan lehet" tartása, embersége. írása tett, élete példa minden nyíltszívű ember előtt. Népben, népért gondolkodó, halk szavú „igazmondó táltosa" a múltnak. Igézete életre szóló meleget ad a befogadni kész elmének, mely gyarapodó lapokon marad nemzedékről nemzedékre. Erről az útról és erről a múltról vall most Szűcs Sándor a „három föld" tudósa, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum 70 éves nyugalmazott igazgatója. - A Sárréten születve és élve - kutatva a hagyományait, sajátos, változó éleformáját - megértettem ennek a tájnak a szavát. A sárréti táj nagyobb része Biharba esett, de átnyúlt Békésbe, a Nagykunságba és a Hajdúságba is. A régiek úgy nevezték, hogy három föld. Ennek a hagyományain nevelkedtem. — Szerencse, hogy a családunk is ezt a régi hagyományt hurcolta, és ebbe nevelt fel engemet. Valószínűleg ez tett néprajzossá, hiszen az iskoláztatásom egészen más irányú volt. Paraszt gyerek lévén - tájékozatlanul abban a szülők is, hogy mit csináljanak a fiukkal, beadtak a Felső Kereskedelmi Iskolába. Ott érettségiztem, de nem fűlött a fogam ehhez a pályához, szerettem volna másfelé menni, más irányú volt az érdeklődésem, minthogy egy banknak a hivatalszobájába beüljek. Nekiduráltam magamat, gimnáziumi érettségit tettem, úgy mentem az egyetemre. Ott megkaptam a kellő képzést, hogy az elgondolásaimat tudományos módon megvalósítsam. A családi indítás és az egyetemi képzés együttesen arra a felismerésre vezettek, hogy amit itt az öregek; a régi sárréti pákászok, rétjárók, rétes emberek, pásztorok elmesélgettek, ebben érték van, olyan érték, melyre egy tudománynak, a néprajznak szüksége van. Ezt a szükségletet talán ki tudnám elégíteni. B. T. : Milyen volt a régi Sárrét világa? "357