Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
RÉGÉSZÉT, ÓKORTUDOMÁNY - ARCHEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Balla Lajos: Dacia az utolsó Antoninusok idején (161-192)
3. A ,,belső" történet kérdéseihez A nagy germán-szarmata háborúk másfél évtizede Dacia életében is rendkívül súlyos megpróbáltatást jelentett: a tartomány belső körzetei nem egyszer hadszíntérré váltak, a gazdasági életben oly fontos szerepet játszó bányaművelés komoly nehézségekkel küzdött (munkaerőhiány), a városi élet vérkeringése erősen lecsökkent. 11 1' Feltételezhető, hogy a lakosság számottevő része elmenekült vagy elpusztult.'" A feliratok tanúsága szerint az újjáépítés, a viszonyok normalizálódása Commodus uralkodása idején csak vontatottan haladt előre/' 8 A kormányzat intézkedései elégtelennek bizonyultak, az ellenséges fenyegetés nem szűnt meg, mindez arra vezetett, hogy a korábban sem jelentéktelen társadalmi feszültségek a nyílt összeütközésig éleződtek. fi, ) SHA vita Commodi 13, 5. . . . in Germania et in Dacia impérium recusantibus provincialibus; ... - Szükséges itt megjegyezni, hogy míg a dáciai disordini interni (Grosso) csak e helyen nyernek említést forrásainkban, a Germaniara való utalás kétségkívül a Maternus-féle bellum desertorum-ot (SHA vita Commodi 16, 2.) takarja. " A két mozgalom között tehát nem kevés hasonlóság tételezhető fel, bár a dáciai méreteiben nyilván elmaradt a germániai mögött. Valószínű, hogy a Commodus-kori recusatio, amely talán a 180-as évek 1. felére vagy közepére datálható, áttételesen kapcsolatba hozható azzal a belső népmozgalommal, amelyre az ampelumi bányakörzetben 167 körül elrejtett viaszostáblák adatai, az elrejtés ténye, feltételezhető háttere enged következtetni (ld. fentebb). Úgy tűnik, Daciában már korábban is sor került hasonló megmozdulásokra, így 117 119-ben, valamint talán 156 158-ban. A Traianustól megfigyelhető belső nyugtalansággal hozhatjuk összefüggésbe a Dierna és Drobeta térségében, valamint az aranybányák vidékén előkerült 2aíro-feliratokat. 71 Leginkább a zárt csoportokban Daciába telepített lakosság elégedetlensége magyarázhatja, hogy Commodus alatt kimutathatóan két dáciai municípium is elnyerte a colonia iuris Italici statust: Napoca és Apulum. " A ius Italicum adományozásával járó előnyök nyilván a telepes lakosság helyhezkötését kívánták szolgálni, amint hogy az sem lehet véletlen, hogy Daciában összesen öt ilyen privilégiummal rendelkező városközösségről tudunk.' 1 Röviden összefoglalva: Dacia túlnyomó részben idegen telepesekből kialakított városi lakossága és bányaművelő népessége (v. ö. Eutropius VIII 6, 2.) a nehéz körülmények és a megújuló ellenséges fenyegetés kapcsán (ez utóbbiak már Hadrianus uralkodása kezdetén felvetették a tartomány feladásának lehetőségét; Eutropius i. m., a II. század folyamán több alkalommal is változtatni akart helyzetén, részben nyílt megmozdulásokkal, részben a tartomány elhagyásával, egy sajátos anakhorészisz-szel, amit a tartományi kormányzat természetesen igyekezett meg66 Ld. Balla. DMÉ 1969-70, 91-, 67 V. ö. Alföldi A., i. m. 201. 205. A. Mócsy. Pannónia. 562. 68 V. ö. D. Tudor. Latomus 23 (1964) 271-. 69 Ld. F. Grosso, i. m. 521. Balla L.. i. m. 93. 70 V. ö. G. Altöldy. BJ 171 (1971) 367-. 71 CIL III 8009 (1559) Slatina, 1579 Mehadia, 8021 (1585) Zágaia, v. ö. D. Tudor. SCIV 4 (1953) 583-. (hibás történeti komemntárral) ; CIL III 1266 v. ö. N. Gostar, Analele Çtiintifice ale Univ. „AI. I. Cuza" din Laçi. (NS) Sect. III. 4 (1958) 36-, Abrud. - V. ö. A. Mócsy. Acta Ant. Hung. 16 (1968) 351-. 72 Balla L.. i. m. 93. 73 V. ö. N. Gostar. Anuarul Institutului de Istorie si Arhelogice „A. D. Xenopol" 6 (1969) 127-. - Dig. 50, 15, 1, 8-10. (Ulpianus) - Visky K.. AntTan 10 (1963) 191-, 43
