Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

RÉGÉSZÉT, ÓKORTUDOMÁNY - ARCHEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Balla Lajos: Dacia az utolsó Antoninusok idején (161-192)

a nagy markomann-quad betörés következményeit, s amint Cassius Dio kivonatos közléseiből kitűnik, a diplomácia eszközei Dacia védelmében is egyre fontosabb szerephez jutottak (Dio 71, 11, 1. 4.; 12, 1-2.).

4

C d) A 172-ben megindult újabb római offenzíva idején ill. 172-175-ben Dacia helyzetéről rendkívül keveset tudunk. Talán a Cassius Dio id. közléseiben leírtak részben erre az időszakra tehetők (Tarbos-epizód, barbárok betelepítése Dacia területére), 71, 11, 1. 71, 11. 4.)''

7 A vandálokkal folytatott harcok és tárgyalások is elhúzódhattak 172-ig (Dio 71, 12, 1-2.)'

1" Másfelől Dio alapján arra is következtetni lehet, hogy a katonai győzelmek jelentősen megnövelték Róma tekintélyét Dacia térségében is; a kliensi rendszert részben sikerült helyreállítani; egyes támadó barbár népeket (Tarbos) a római kormányzat szövetségesei kényszerítettek visszafordulásra. Nehezen boldogultak a rómaiak a szarmata jagyzokkal 173 végétől, s csak 175-ben sikerült békére kényszeríteni őket.''' Ügy tűnik, ezekben az években a háború súlypontjai a pannóniai határokra, valamint talán Moesia inferior előterére estek.'" Felirataink alapján azonban C. Arrius Antoninus és L. Aemilius Carus dáciai helytartóságát (c. 172 és 177 között) sem tarthatjuk a nyugalom időszakának. Mindenesetre 175-ben a súlyosabb harcok Dacia határain is lezárultak. e) 177 178 körül, amikor a harcok ismét fellángoltak a dunai határokon, Daciában olyan kiváló katonák teljesítettek szolgálatot, mint P. Helvius Pertinax, consularis III Daciarum és M. Valerius Maximianus procurator provinciáé Daciae Porolissensis. Jelenlétük arra enged következtetni, hogy a katonai helyzet 178-ban nemcsak a két Pannóniában;'

1 de Dacia térségében is ismét komolyra fordult. Daciára talán a legveszélyesebbek a jazygok lehettek, akiket 179-ben Marcus csak úgy tudott megbékíteni, hogy megengedte nekik: a helytartó engedélyével esetenként kapcsolatot létesíthetnek Dacián keresztül aldunai testvérnépükkel, a roxolánokkal (Dio 71, 19, 2.).

0

2 178 és 180 tavasza közötti harcokra utalhat az Olt (Alutus) felső szakasza mentén a cohors III Gallorum felirata.A legtöbb nehézséget azonban ezúttal is a Pannónia északi előterében élő népek, elsősorban a quadok és a markomannok okozták, akiket csak 180-ban - Marcus halála után - sikerült végérvényesen leverni.

3

4 A nagy háborúk Dácia északi határai előterében Commodus expeditio Burica-]áva\ zárultak.''' Ezekben a harcokban a dáciai hadsereg is részt vett; ekkor - 180-ban vezényelte M. Val. Mazimianus (akit 178 körül felvettek a szenátori rendbe, s 178-180-ig a pannóniai leg. I és II Aduitrix élén állt) a potaissai legio V Macedoniá-t, majd a legio I Italica-t. Az utóbbi csapattest ekkortájt szintén Dacia hadseregének hadrendjében állhatott."*

1 A Buri és néhány, velük szövetséges más nép (,,szabad dákok"?) legyőzésével (Dio 72, 3, 1-3.) a sokat szenvedett Dacia északi határain is helyreállt a béke: a barbárok kiszolgáltatták a tartományokból szerzett foglyokat, túszokat adtak, s Dacia határait 40 stádiumon 46 A. Birley. i. m. 232. 47 V. ö. A. Mócsy, Pannónia. 558. 48 Sex. Cornelius Clemens 170 és 172 között volt Dacia helytartója. 49 A Mócsy, Pannónia. 559-, A. Birley, i. m. 251. 50 A. Birley, i. m. 233-251. A. Mócsy, Pannónia. 558-. N. Gostar, Hommages à Marcel Renard II. (Bruxelles, 1969) 290-. 51 A. Mócsy, i. m. 559. A. Birley, i. m. 272-. 52 A. Mócsy, i. m. 559-. 53 Dacia 7-8, 1937-1940 (1941) 315. Hévíz (Hoghiz). 54 A. Mócsy, i. m. 561. 55 L. Schmidt, i. m. 104. G. Altóldy, História 20 (1971) 102-. 56 Balla L.. DMÉ 1968, 141. 41