Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
RÉGÉSZÉT, ÓKORTUDOMÁNY - ARCHEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Balla Lajos: Dacia az utolsó Antoninusok idején (161-192)
ciában az év tavaszán vagy nyarán még súlyos harcok dúltak, s ugyanekkor veszélyben forgott a szomszédos Moesia Superior határa is. Felső-Moesiát és vele Dacia délnyugati határait ebben az időben erősen támadták a jagyzok. Lucius Verus előbb Moesia Superior helytartóját váltotta fel a kor egyik legtehetségesebb fiatal tábornokával, M. Claudius Frontoval, majd Dáciába ment. 4 1 A tartormány védelme 168-ban összeomlott, a helytartó (Sex. Calpurnius Agricola?) elesett, vagy meghalt a járvány következtében, a császár Dacia Apulensis-t M. Cl. Fronto parancsnoksága alá rendelte. Fronto különleges helytartói megbízatása 168-ban jelzi a katonai helyzet rendkívüli feszültségét Dacia és Moesia Superior térségében. A másik két dáciai tartomány - D. Porolissensis és Malvensis - egyedül harcolt. Frontonak 168-ban 3 vagy 4 légióval sikerült tisztáznia a rábízott frontok helyzetét. c) 169-ben és 170-ben ismét fellángoltak a harcok Dacia határain: a fő ellenség a vandálok voltak. 169-ben a très Dacia helytartója M. Cl. Fronto, ekkortájt került Daciába rendkívüli procuratori megbízatással P. Helvius Pertinax, Dacia Malvensis procuratora pedig a pannóniai harcokban kitűnt M. Macrinius Vindex (iunior) lett, a gárdaparancsnok fia. E kiváló katonák jelenléte mutatja, milyen fontos szerepet játszott ekkor Dácia Marcus hadászati elképzeléseiben. 169-ben már Tib. Cl. Pompeianus irányította a hadműveleteket Marcus oldalán. Ha megáll, hogy a császár nagyarányú offenzívát tervezett 170 körül, úgy az is valószínű, hogy a római ellentámadás egyik fő bázisa - Pannónia mellett - Dacia volt. 169/170-ben vagy 170-ben Moesia Superior helytartója elesett a jazygokkal vívott harcokban, 4 2 de az is lehet, hogy stratégiai meggondolásokból rendelték ekkor Felső-Moesia hadseregét a dáciai helytartó parancsnoksága alá. Bizonyos, hogy a très Daciae hadserege Fronto alatt a germánokkal és a jazygokkal egyaránt kemény harcokat vívott, kezdetben sikeresen, később azonban a helytartó maga is elesett az egyik ütközetben. VJa Valószínűleg az ekkor lejátszódott események kapcsán váltotta le Marcus P. Helvius Pertinax-ot. Daciát ismét végveszély fenyegette, a fővárost, Sarmizegetusát két irányból is megközelítette az ellenség (CIL III 7969-D. 371), valószínűleg a szarmaták. /j2 b 170 171-ben Noricum és Pannónia Superior térségében a nagy erőkkel támadó markomannok és quadok szintén áttörték a határvédelmet és egészen Észak-Itáliáig nyomultak. ' '' 170-ben Daciában - talán egy császári expedíciós hadsereg közbelépése kapcsán - némileg helyreállt a rend; tudomásunk van róla, hogy a legio V Macedonica állományából ez évben elbocsátották a kiszolgált katonákat (CIL III 7505-D. 2311) - Sex. Cornelius Clemens helytartósága alatt. Mégis Clemensnek csak nehéz harcokban és sok diplomáciai ügyességgel sikerült megvédeni Dacia északi területeit a vandáloktól/' 4 171 körül a vandáloktól felbolygatott Costoboci mélyen benyomultak a Balkánra, ez a támadás azonban közvetlenül aligha érinthette Daciát." 171 172-ben, feltehetően 171 végétől a tartomány biztonsága fokozatosan megszilárdult; a római hadvezetés a dunai határokon általában kezébe ragadta a kezdeményezést. Erre az időre sikerült felszámolni 41 V. ö. G. Barta, ACUD 2 (1966) 85. Anm. 22. G. Ferenczi-I. Ferenczi, Sargetia VII. (1970) 59-. 42 A. Birley, i. m. 224-, 42a A. Birley, i. m. 219- 22442b Ld. újabban : H. Daicovicin-I. Piso, AMN 12 (1975) 159-. 43 A. Birley, i. m. 222-. 324-. Balla L., i. m. 138. 44 A. Birley, i. m. 231-. 45 A. Birley, i. m. 225-, 40
